Miért jó a gyerekeknek az egyensúly fejlesztés?

Az egyensúlyozás - amit érdemes tudni róla

A korábbi évtizedekhez képest jelentősen nőtt a mozgásszegény életmód, ami még súlyosabban érinti gyerekeinket - ezzel a vesztibuláris rendszer sokkal kevesebb ingert kap. Ez eredményezhet túlmozgást hiperaktivitást, de ingerhárítást is. Gyerekeket, akik nem mernek csúszdázni, mászókára mászni, a társaikkal fogócskázni, nem homokoznak, kerékpároznak, rollereznek.

A vesztibuláris rendszer az egyik leghamarabb fejlődésnek induló rendszer az emberi szervezetben. A vesztibuláris érzékelés, más néven egyensúly érzékelés részben a fej relatív helyzetének, részben a test térbeli mozgásának érzékelése. Az érzékelő apparátus a belső fülben található.

A vesztibuláris rendszer a gravitációt, a fej helyzetét a föld felszínéhez képest érzékelő rendszer, a szemek, a fej, a test mozgását koordinálja. Hat az egyensúlyra, az izomtónusra, a látásra, hallásra és az érzelmi biztonságra. Felelős a motoros koordinációért és a hallásfeldolgozásért.

Kiemelt szerepe van a mozgásfejlődésben, az izomtónus szabályozásban és a csecsemőkori reflexek idejében történő leépülésében. Pontos működése nem csak mozgásfejlődésünket alapozza meg, hanem szerepet játszik a téri tájékozódásban,

az asszociációs szótanulásban, a matematikai készségek kialakulásában, de ugyanolyan fontos az éntudat és az empátia kialakulásában is.

Az egyensúly fejlődése folyamatos hatással van az idegrendszerre, ami pedig értelemszerűen mindennek a központja. Az a gyermek, akit nem ér elég olyan impulzus, aminek során az egyensúlya fejlődhet, az életben számos hátránnyal szembesül majd.

A vesztibuláris rendszer nem megfelelő működése esetén megkésett mozgásfejlődés,

a normálistól eltérő izomtónus, a primitív reflexek tartós fennmaradása, bizonytalan egyensúlyérzék látható.

Azonban ennél még szerteágazóbb és súlyosabb problémaláncról van szó. Ilyen a koncentráció és a figyelem hiánya, a tanulási és teljesítménybeli nehézségek, és az olyan finommotorikus elmaradások, mint az írás, rajzolás és a kézimunka.

Érését a csecsemőkori veleszületett reflexek, az elemi mozgásminták fokozatos integrálódása valamint az izomtónus szabályozás harmonikusabbá válása mutatja.

Vesztibuláris rendszer túl - és alul működése

Vesztibuláris túlérzékenység - inger hárító gyermekek A vesztibulárisan túlérzékeny gyermekek nehezen viselik a mozgást. Előfordul, hogy találnak olyan mozgásformát, ami elviselhető számukra, de lehet, hogy csak bizonyos irányba: például jobbról-balra vagy éppen előre hátra. Különböző formákban jelentkezhet:

• nem szeret folyamatos mozgásos tevékenységet folytatni

• elképzelhető, hogy 30 mp után már leszáll a csúszdáról, a hintáról, és heves reakció jelentkezik (menekülj-harcolj), vagy fel sem megy rá

• lehet, hogy fél és frusztrálja, ha „lába elhagyja a talajt”

• elmarad a finommotorika fejlődése

Vesztibuláris alulérzékenység - ingerkereső gyermekek

Ezek a gyerekek állandó mozgásban vannak és minél gyorsabb, minél „extrémebb” helyzetben vannak, annál jobban élvezik azt. A következőképpen kell ezt elképzelni. Ül egy hintán, ami mozog, de az idegrendszere mivel alul érzékeny, nem érzi a mozgást, nem dolgozza fel rendesen. Így csak akkor tudja az ilyen mozgást élvezni, ha az idegrendszer a megfelelő intenzitású ingert kapja meg.

Az ingerkereső gyermekek

• nehezen ülnek meg egy helyben

• nem szédülnek

• állandóan ficánkolnak

• futnak, és nem sétálnak

• nincs veszélyérzetük

• nehézségeik vannak a finommotorika területén.

Egyensúly fejlesztésére milyen módszert válasszunk?

Szenzomotoros mozgásfejlesztés

Mindannyian láttunk gyerekeket a játszótéren, ahogy a hintában ülve nem csak

előre-hátra hintáznak, hanem még be is tekerik azt, esetleg még ki is lógnak belőle.

A gyerekek általában keresik ezeket a helyzeteket, szeretnek ugrálni, forogni, pörögni, szeretik, ha apa dobálja őket.

Ez azért van, mert a fejlődéshez – a mozgásos és az értelmi fejlődéshez egyaránt – a vesztibuláris rendszer érésére van szükség. A szenzomotoros fejlesztés olyan eszköz, amely ezt a természetes igényt kihasználva segíti az elmaradt vagy lassabban fejlődő képességek kibontakozását, a szülőket bevonva, velük együttműködve.

Felmérés és célzott terápia

Mielőtt a terápia megkezdődik, minden esetben sor kerül a gyermek életkori sajátosságait vizsgáló Longitudinális Komplex Vizsgálatra (LongiKid©).

Ez a közel 400 részterületet vizsgáló teszt segít a gyermek profiljának pontos meghatározásában az alábbi területeken:

Idegrendszer érettsége: Vizsgálja a gyermek primitív reflexprofilját, atipikus reakcióit és a mozgásos területek kéreg alatti funkcióit

Motoros terület: A mozgáskoordinációhoz és a mozgás kivitelezésének könnyedségéhez, összerendezettségéhez szükséges képességeket méri a nagymozgások, a finommozgások és a grafomotorika területén

Kognitív terület: A figyelmi funkciók 5 területén vizsgál 18 képességet, és jó előrejelzője lehet a sikeres iskolai beválásnak, illetve szükség esetén gyógypedagógiai iránymutatást is nyújt a szülőknek

Nyelvi terület: Kifejező és befogadó nyelvi készséget képes megállapítani, mely segíti egy esetleges megkésett beszédfejlődés, vagy nyelvi zavar esetén a pontos bemeneti szintet a fejlesztésben

Szociális terület: Vizsgálja a gyermek együttműködését, interakcióit és feladatba vonhatóságát.

Kiegészítő területek: Vizsgálatvezetőink a képzés alatt gyógytornászok segítségével elsajátítják a tartás - és izomtónus vizsgálatot, valamint a felmérés része az audiológiai- és látásvizsgálat protokoll, melynek segítségével az esetlegesen felmerülő érzékszervi problémákat is ki tudják szűrni. Ennek esetén a gyermek további szakellátásba irányítása ajánlott.

A Longitudinális Komplex Vizsgálat 3 hónapos kortól 11 éves korig méri a gyermekek szenzoros, motoros és kognitív részképességeit.

Elengedhetetlen része, hogy a gyermek TSMT vagy HRG terápiájának a bementi szintjét meghatározzuk.

A pontos vizsgálati eredmények után történik meg a személyre szabott terápiás terv megalkotása és a terápia megkezdése.

Az általam alkalmazott szenzomotoros terápiák - csoportos TSMT és HRG

A következőkben a Tervezett Szenzomotoros Tréningről, röviden TSMT-ről és a HRG-ről, a Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztikáról lesz szó, amelyeknek kidolgozása Lakatos Katalin nevéhez fűződik.

Ellentétben más szenzomotoros terápiákkal, itt nagy hangsúlyt kap a feladatok tervezettsége. Nem a gyermek választásán alapul a feladatok elvégzése, hanem előre meghatározott sorrendben és mennyiségben a terapeuta állapítja meg a szükséges feladatokat, mindig a gyermek állapotához igazítva.

A tornában használt gyakorlatokkal egy olyan érzékelési csatornát ingerlünk, amely a mozgásfejlődésben már a magzati kortól meghatározó.

Ez az ún. vesztibuláris érzékelés, amely az egyensúly és a testhelyzetek érzékeléséért felelős. Már a 16. magzati héttől a saját vesztibuláris rendszerüket használják a babák, ami szerepet játszik a magzatok mozgásának kivitelezésében, sőt a szülőcsatornába való befordulásban is fontos. A babára hatnak passzív vesztibuláris ingerek is, hiszen a nap minden órájában együtt mozog az édesanyjával (például ha a mama feláll, leül, fékez vele a busz, stb).

Ez az érzékelési csatornánk tehát már nagyon korai időszaktól kezdve működik, és működése során nagyon sok agyi területtel áll kapcsolatban.

Ez a kiterjedt kapcsolatrendszer a gyermekkor évei alatt is megmarad, ezért e rendszer ingerlésével közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes idegrendszerre hatást tudunk gyakorolni.

Milyen hatásai lehetnek a vesztibuláris ingerlésnek?

Kiterjedt agyi kapcsolatai révén a vesztibuláris rendszer ingerlésével lehet hatni a gyerekek figyelmére, emlékezetükre, beszéd fejlődésükre, kommunikációjukra. Segíti a szabályozási funkciók fejlődését, az alvás-ébrenlét szabályozását, a külvilágból érkező információk felfogását és feldolgozását, a szem-kéz koordinációt, a célzó mozgások alakulását.

Mivel ez az egyensúlyozó szervünk is, ezért természetesen javul az

egyensúly-érzék, a mozgástervezés (tehát, hogy hogyan célszerű egy mozgássort kivitelezni, például, hogy megfogjon egy tárgyat vagy leüljön egy kisszékre, felmásszon a mászókára), ügyesedik a mozgás, javul a térbeli tájékozódás. Nem utolsó sorban pedig a gyakorlatok rendszeres végzésével alakul feladattudatuk, együttműködésük, viselkedésük, alkalmazkodási képességük. Természetesen az elvárható változások a kisgyermek életkorától is függenek.

Csoportos TSMT

Kiscsoportban 3-4 kisgyermek tornázik együtt, nagyobb csoportokban 6-12 fő. A csoportban a szenzoros fejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap a gyerekek viselkedésszervezésének fejlesztése: fontos, hogy elfogadják a terapeuta utasításait, értsék és betartsák a szabályokat, kontrollálni tudják saját viselkedésüket, képesek legyenek önszabályozásra. A társakra való odafigyelés illetve a páros és csoportos feladatok végzése segíti a gyerekek társas készségeinek fejlődését is.

HRG

Lehetőség van a feladatok és a tornasorok vízben való alkalmazására is: ez az ún.

HRG-módszer, amelynek elméleti alapja megegyezik a „szárazföldi” szenzomotoros tornákéval. Ennek során langyos vizű medencében zajlik a fejlesztés, kezdetben itt is a szülők közreműködésével, ők is a medencében vannak, segítik gyermeküket.

A HRG a víz jótékony hatásait felhasználva nyújt segítséget olyan gyermekeknek, akiknek mozgás- és beszédfejlődése, pszichomotoros érettsége elmarad társaitól.

A vízben a gyermek máshogy érzékeli a teret, a közeget, de a hallás, a látás és a bőrérzékelés is megváltozik. A víz felhajtóereje könnyíti a mozgást, míg a közegellenállás nehezíti, ez pedig olyan lehetőségeket teremt, amiket szárazföldön nem lehet előidézni.

A kellemes, langyos vízben történő terápia elősegíti az izomlazítást, a vízi közeg mozgásra ösztönzi a gyermekeket, és jobb fej- és törzstartást tesz lehetővé, miközben ideális környezet biztosít a légzés számára is. A vízben végzett terápia előnyei között kell megemlíteni, hogy a láb- és a karmunka is egyformán biztosított.

A vízben zajló torna nagy előnye, hogy a tér adta mozgásos lehetőségeket jobban ki lehet használni, mint szárazföldön. Előnye, hogy sok kisgyermek eleve nagyon szereti a vizet, szívesen mozog, játszik medencében. Amelyik gyermek nem szeret vízben lenni, a feladatok végzése során megszereti a vizet.

A HRG kiegészítő terápiája mind az egyéni, mind a csoportos TSMT terápiának.

A módszer kihasználja a vízi közeg jellegzetességeit (hőmérséklet, felhajtó erő, közegellenállás, stb), és azt, hogy ez a környezet folyamatos ingert jelent a gyerekek bőrével érintkezve, ami nagyon jó hatással van az idegrendszerre. Nem együttműködő, nehezen kötődő gyermekek esetén javasolt az egyéni TSMT terápiát HRG terápiával kiegészíteni, mert a megváltozott közeg mind az egyensúlyi ingereket, mind az együttműködést pozitívan befolyásolja, valamint a nem integrálódott csecsemő reflexek leépítésében is nagy szerepet játszik.

Ez a terápia nem azonos a babaúszással vagy a gyermek-úszásoktatással, hiszen a fő cél a vizes közegben is az idegrendszer érésének és a szenzomotoros fejlődésnek a segítése.

HRG terápia célja

A terápia célja a megfelelő idegrendszeri pályák kialakítása és ezeknek a pályáknak a megerősítése. Ezek a normál mozgásformát alapozzák meg, a kóros mintákat törik meg.

A HRG-módszer az idegrendszer kéreg alatti szabályzásának normalizálódására van pozitív hatása. A terápia segítségével a mozgás komplex javulása figyelhető meg és ezzel párhuzamosan a figyelem-és feladattartás, a beszéd, a beilleszkedési és gondolkozási folyamatok javulása is észlelhető lesz.

A TSMT és HRG terápia hatása

A terápiás feladatok amellett, hogy személyre szabottak, folyamatosan nehezednek, ezzel segítve elő a gyermekek fejlődését. A csoportos órákon a gyerekek egyéni problémáit figyelembe véve hozok létre egymásra épülő, egyre nehezedő, változó órákat, ahol a feladatokat a csoport vezető tüneteinek megfelelően súlyozom.

A TSMT és a HRG terápia egyértelműen fejlesztő hatással van a gyermek képességeire, készségeire. A szárazföldön és a vízben történő fejlesztés hatására fejlődés az alábbi területeken mutatkozhat:

• érzékelés

• észlelés

• idegrendszer érése

• koncentráció, figyelem-összpontosítás

• térbeli tájékozódás

• síkban való tájékozódás

• mozgásfejlődés beindulása

• laterialitás, azaz a jobb vagy a bal oldal dominanciájának beérése

• izomtónus normalizációja

• szerialitás (sorrendiség)

• memória

• beszédfejlődés beindulása

• befogadó és kifejező nyelvi készség fejlődése

• kommunikáció

• ritmusérzék

• mozgástervezési képesség

• szem - kéz koordináció

• együttműködés

• jobb irányíthatóság

• érettebb viselkedés

• szabálytudat

• gátló funkciók érése (impulzivitás csökkenése)

• reális önértékelés

• terhelhetőség

• belső kontroll

• utánzás

• több irányú figyelem

• sorrendiség

• mozgás - beszéd szinkron

Ezen képességek és készségek megfelelő fejlettsége biztosítja a gyermekek sikeres iskola kezdését, az alap kultúrtechnikák elsajátítását.

Longitudinális komplex vizsgálatra, csoportos TSMT és HRG terápiára jelentkezni ezen az oldalon keresztül lehet.

Minden gyermeket szeretettel, szakértelemmel és több évtizedes tapasztalattal várok.