A mozgás az agy fejlődésének kulcsa
- Eőry Zsuzsanna
- febr. 5.
- 4 perc olvasás
Születéskor egy csecsemő agya közel 100 milliárd agysejtet tartalmaz, nagyjából annyi idegsejtet, ahány csillag van egy közepes galaxisban. A központi idegrendszer
alapegységei, az úgynevezett neuronok (idegsejt + hozzá tartozó nyúlványok) már
születéskor jelen vannak, és kapcsolatok milliárdjait alkotják az első életévekben a gyermek élettapasztalatától függően. Ezek az idegi kapcsolatok elkezdenek üzeneteket küldeni egymásnak, hogy megfeleljenek a test és az agy követelményeinek.
Az agy azon képessége, hogy fejlessze és fenntartsa az idegi kapcsolatokat, a kisgyermek új mozgás- és játékélményein alapul. A korlátozott aktivitás vagy gyenge stimuláció következtében az agysejtek kapcsolatai elvesznek vagy megszakadnak. Van egy angol mondás „mozgasd vagy elveszted” gyerekekre és felnőttekre is egyaránt igaz. A kutatók szerint a gyerekek életében egy adott „lehetőség időkeret”, vagyis egy bizonyos érzékeny időszak alatt következik be bizonyos típusú tanulás.
A tudósok megállapították, hogy például a látást segítő neuronok kettő - négy hónapos korban kezdenek gyorsan oda-vissza üzeneteket küldeni, intenzitásuk pedig nyolc hónapos korban éri el a csúcsot. Ebben az időszakban a csecsemők sokkal jobban figyelnek a világra. Ha egy gyermek elszalasztja ezt a lehetőséget, az nem jelenti azt, hogy a gyermek sérült lesz, de előfordulhat, hogy az agya nem fejleszti ki teljes potenciálját, vagy nem fejti ki optimálisan az idegi kapcsolatokat ezen a területen.
Az agy fejlődése nem áll meg a kora gyermekkor után, de a „lehetőség időkerete” beszűkül, ami megnehezíti a felnőttek számára, hogy megtanulják azokat a készségeket, amelyeket gyermekkoruk során hiányoztak.
A gyermekeknek mozogniuk kell, hogy aktiválják az agyukat. Az agy pedig teljes erővel reagál, lehetővé téve számukra, hogy különféle módokon mozogjanak.
Ezek a fizikai mozgások koordinációt igényelnek az agy bal és jobb oldaláról egyaránt. Ez megerősíti a corpus callosumnak nevezett szöveteket, amelyek elválasztják az agy két oldalát, ami fontos az agy egyik oldaláról a másikra történő kommunikációhoz.
Ezek a mozgások elősegítik az idegpályák fejlesztését és megerősítését, megalapozva a nyelvi, írás-olvasási és matematikai készségek további fejlődését. Az olvasás elsajátításához, az olvasott szöveg megértéséhez mindkét agyféltekére, sőt ezek „együttműködésére” van szükség.
Az agy fejlődésére jellemző, hogy az agyi struktúrák felépítése hierarchikus, ami azt jelenti, hogy az alapképességekért felelős idegrendszeri kapcsolódások alakulnak ki először, és erre épülnek rá a bonyolultabb képességekért felelős területek. Ha a hierarchikus fejlődés nem megfelelően zajlik, ha az alapképességek kiépülése nincs biztosítva, az erre épülő komplex képességek elsajátítása is sérülni fog.
Így pl. ha a mozgásfejlődés során kimarad valamelyik fejlődési szakasz - pl. a forgás vagy a kúszás, a mászás -, ennek hatásaként később feltűnhet a nagymozgás ügyetlensége, a mozgáskoordináció gyengesége, a finommozgás fejletlensége, illetve ennek lehet hosszú távú következménye az iskolás évek alatt az írás-olvasás zavara, illetve nehézsége.
Az agy rugalmassága tíz-tizenkét éves korig elég nagyfokú, ám már ekkor is lassabban megy egy-egy új készség elsajátítása, mint az első öt-hat évben, később pedig ez a folyamat egyre nehezebbé válik.

Az agy mielinizációja (az idegsejtek hosszú nyúlványait, az axonokat körülvevő „szigetelőréteg” kialakulása, amely az idegek gyorsabb és célzottabb ingerületvezetését teszi lehetővé) 5–8 éves kor között felgyorsul, ezt az agy elektromos aktivitása is igazolja. Ez a folyamat az agy egyes területei közötti összeköttetések kialakulását segíti, és tevékenységeinek minőségi változását teszi lehetővé. Mindezen átalakulások a homloklebeny, az agyi központok magasabb szintű összehangolásáért felelős agyterület működését finomítják. A homloklebeny szabályozza a cselekvést, vagyis azokat a változásokat, amelyek az óvodás- és iskoláskor átmeneti szakaszára jellemzőek.
Óvodáskor végéig fokozatosan differenciálódnak az agyi funkciók. Így jön létre a lateralitás, a kezességi dominancia. A gyerekek többségénél mindez kialakul, a kezességi dominancia megszilárdul 5-6 éves kor körül. Ám vannak olyanok – és nem kevesen –, akiknél ez a fejlődés lassabb, átnyúlik 6-7 éves korra, így a tanító találkozik e folyamat bizonytalanságaiból eredő tanulási nehézségekkel.
A lateralizáció lehetővé teszi a kifinomultabb, összetettebb, differenciált cselekvést, valamint a magasabb szintű gondolkodást. Így a gyermekek többsége 6-8 éves kor körül képes az olyan összetettebb, egyben differenciáltabb tevékenységekre, mint például az írás, a labdadobás és -rúgás.
Amikor magatartászavarral küzdő gyerekek kerülnek iskolába, a tünetek mögött mindig meghúzódhat a mielinizáció, a lateralizáció vagy a homloklebeny funkcionális hibája is. E területek lassú fejlődése nehézségeket okozhat a finomabb, összetettebb mozgáskivitelezésben és gondolkodásban; a homloklebeny sérülése, nem kielégítő fejlődése a viselkedés furcsaságát okozza: a gyermek képtelenné válik célok megvalósítására; tevékenységei szabályozatlanok, mozaikszerűen töredezettek, összefüggéstelenek. Nem tud különbséget tenni fontos és jelentéktelen ingerek között, ezért gyakran teljesen egyforma dinamikával válaszol azokra. Az a pedagógiai tapasztalás, miszerint az agyi előfeltételek hiánya, gyengesége akadályozza a gyermeket a sikeres tanulásban – teljesen helyénvaló.
Az iskolai tanulási képességek mindegyike a mozgásfejlődésre épül. A mozgás – az úgynevezett természetes vagy nagymozgások – minősége, a kivitelezés pontossága, a koordináltság megalapozzák a téri tájékozódást, az irányok, a testséma érzékelését, a finommotorikát, a beszédfejlődést. Ezek a képességek szükségesek az írás-olvasás és a matematika alapjainak elsajátításához.

Ha a szülő gyermeke mozgásfejlődését másodlagos tényezőnek tekinti, akkor előfordulhat, hogy az első 6–8 év lehetőségei ezen a területen kihasználatlanok maradnak, majd később a szülők meglepődve tapasztalják, hogy gyermeküknél nemcsak motorikus, hanem gondolkodási és viselkedési problémák is jelentkeznek, melyek kellő odafigyeléssel megelőzhetőek lettek volna.
TSMT terápiával strukturálódik a gyermekek idegrendszere, finomodik az érzékelési csatornák ingerfelvétele és ingerfeldolgozása, ami pontosabb észlelést eredményez. Fejlődik a figyelmi funkció, az emlékezet, a testvázlat és a belső kontroll is kialakul.
A TSMT terápiával célunk a sikeres iskolai beváláshoz szükséges képességek és készségek fejlesztése.
Az agy két oldalának kommunikációját segítjük elő a Moccantó Mozgásfejlesztő Központban a Finommotorika fejlesztő, és két agyfélteke összehangoló programunkkal. A program célja, hogy javítsa a gyermekek figyelmét, koncentrációját, kreativitását, kézügyességét, a kéz és a csukló mozgékonyságát, valamint az agyféltekék közötti koordinációt.
Magabiztosan az iskolába iskola-előkészítő program - mozgásfejlesztéssel a kudarcmentes iskolakezdésért programunk célja az óvodából az iskolába való zökkenőmentes átmenet megkönnyítése azáltal, hogy a gyermekek általános iskolai tanulmányaik megkezdése előtt saját tempójukban, komplex, szakember által támogatott folyamat során sajátíthatják el azokat a képességeket és készségeket, melyek a sikeres iskolai beváláshoz szükségesek.
Hozzászólások