Játszótéri játékok gyermekeknek - hogyan támogatják a fejlődést?
Frissítve: 4 nappal ezelőtt
Játszótéri játékok gyermekeknek változatos mozgásos, érzékelési és társas tapasztalatokat kínálnak; a gyermek számára elsősorban a játék, a szabadság és a felfedezés helye. Fejlődési szempontból azonban ennél jóval több: olyan változatos mozgásos és érzékelési tapasztalatokat kínál, amelyeket nehéz lenne mesterségesen, egyetlen tevékenységben létrehozni.
Amikor a gyermek hintázik, mászik, csúszdázik, homokozik vagy mérleghintázik, folyamatosan érzékeli saját testének helyzetét, alkalmazkodik a változó környezethez, tervezi és módosítja a mozgását. Közben egyensúlyoz, kapaszkodik, tolja vagy húzza magát, becsüli a távolságot, szabályozza az erejét és figyeli a körülötte történő eseményeket.
A játszótér tehát természetes környezetben kínál gazdag szenzomotoros tapasztalatokat.
Hintázás – több mint kellemes ringatózás
A hinta az egyik legkedveltebb játszótéri eszköz. Nem véletlenül: hintázás közben a gyermek teste folyamatos gyorsulást, lassulást és irányváltozást él át.
Ezeket a változásokat többek között a belső fülben található vesztibuláris rendszer, vagyis az egyensúlyi rendszer érzékeli. Információt szolgáltat a fej helyzetéről és mozgásáról, és részt vesz az egyensúly, a testtartás és a térben történő tájékozódás szabályozásában.
A hintázás közben azonban nem kizárólag a vesztibuláris rendszer dolgozik. A gyermeknek alkalmazkodnia kell a hinta mozgásához, stabilizálnia kell a törzsét, kapaszkodnia kell, és folyamatosan igazítania kell testhelyzetét.
Ha már képes önállóan hajtani a hintát, a feladat még összetettebbé válik. Össze kell hangolnia a lábak, a törzs és a karok mozgását a hinta ritmusával. Érzékelnie kell, mikor lendítse előre vagy hátra a testét, mikor hajlítsa, illetve nyújtsa a lábát.
A hintázás így többek között:
gazdag vesztibuláris tapasztalatot biztosít,
igénybe veszi a dinamikus egyensúlyt,
támogatja a törzs stabilizációját,
gyakoroltatja a ritmust és az időzítést,
kétoldali mozgáskoordinációt kíván,
segíti a testhelyzet folyamatos érzékelését és módosítását.
Fontos ugyanakkor, hogy a gyermekek nem egyformán reagálnak a hintázásra. Van, akit a ritmikus mozgás megnyugtat, más gyermeket inkább aktivál. Olyan gyermek is van, aki bizonytalan vagy kifejezetten fél a hintától.
A vesztibuláris ingerekre adott válasz egyéni. Ha a gyermek tartósan nagyon erősen kerüli az ilyen mozgásokat, vagy más mozgásos, egyensúlyi nehézségek is megfigyelhetők nála, érdemes szakemberrel konzultálni.
Mászóka és játszóvár – az egész test dolgozik
A mászás az egyik legösszetettebb természetes mozgásforma.
Amikor a gyermek felmászik egy létrán, mászófalon vagy játszóváron, folyamatosan meg kell terveznie a következő mozdulatát:
Hová tegyem a kezem? Hol van biztos támasz a lábamnak? Mennyire kell felhúznom magam? Hogyan helyezzem át a testsúlyomat?
Mászás közben a gyermek karjai és lábai összehangoltan dolgoznak. A vállövnek stabilitást kell biztosítania, a kéznek megfelelő erővel kell kapaszkodnia, miközben a törzs folyamatosan alkalmazkodik a testhelyzet változásaihoz.
Közben jelentős proprioceptív információ érkezik az izmokból és ízületekből. A gyermek ezek segítségével érzékeli többek között, hogyan helyezkednek el testrészei egymáshoz képest, mennyi erőt használ, és hogyan változik a testhelyzete.
A mászás során szerepet kap:
a vállöv és a törzs stabilitása,
a fogóerő,
a kétoldali mozgáskoordináció,
a testsúly áthelyezése,
a dinamikus egyensúly,
a mozgástervezés,
a proprioceptív érzékelés,
a testséma,
a téri tájékozódás.
A gyermeknek ráadásul folyamatosan problémákat kell megoldania. Ha az egyik kapaszkodót nem éri el, másikat keres. Ha egy mozdulat nem sikerül, új megoldással próbálkozik.
Éppen ezért a mászás nem csupán izomerősítés: összetett érzékelési és mozgásszervezési feladat.
Csúszda – felmászás, egyensúly, gyorsulás és megérkezés
A csúszdánál gyakran csak magára a lecsúszásra gondolunk, pedig fejlődési szempontból az egész folyamat érdekes.
A gyermek először felmászik a lépcsőn vagy a mászófelületen. Kapaszkodik, emeli a lábát, áthelyezi a testsúlyát és megtartja az egyensúlyát.
Felérve meg kell változtatnia a testhelyzetét: állásból vagy mászásból le kell ülnie, el kell helyezkednie, majd el kell engednie a kapaszkodót.
Ezután következik a gyorsulás.
A lecsúszás során változik a test térbeli helyzete és sebessége. A gyermeknek alkalmazkodnia kell ehhez, majd a csúszda végén fel kell készülnie a megérkezésre.
Egyetlen játékhelyzetben jelenik meg tehát:
mászás → kapaszkodás → testsúlyáthelyezés → egyensúly → testhelyzet-változtatás → gyorsulás → fékezés → megérkezés.
A csúszdázás így gazdag vesztibuláris, proprioceptív és mozgáskoordinációs tapasztalatot kínál.
Homokozás – érzékelés, kézügyesség és alkotás
A homokozó egészen más jellegű tapasztalatokat nyújt.
A száraz és a nedves homok tapintása különbözik. Más érzés belenyúlni, markolni, átszitálni az ujjak között, lapáttal megmozgatni vagy mezítláb rálépni.
Ez gazdag taktilis, vagyis tapintási tapasztalatot biztosít.
Közben rengeteg finommozgás történik.
A gyermek:
markol,
lapátol,
kanalaz,
önt,
szór,
simít,
formáz,
csippent,
apró tárgyakat helyez el.
Ezek a tevékenységek változatos módon veszik igénybe a kéz és az ujjak mozgását, a két kéz együttműködését és a szem–kéz koordinációt.
Ha például egyik kezével tartja a vödröt, a másikkal pedig lapátolja bele a homokot, a két kéz eltérő, mégis egymást kiegészítő feladatot végez.
A homokozás ugyanakkor nemcsak szenzoros és motoros tevékenység. A homokból bármi lehet: vár, út, sütemény, folyó vagy egy egész képzeletbeli világ.
Így a játékban a kreativitás, a tervezés, a szerepjáték és a társas együttműködés is helyet kaphat.
Mérleghinta – folyamatos alkalmazkodás egy másik gyermekhez
A mérleghinta különlegessége, hogy a gyermek mozgása nemcsak a saját cselekvésétől függ.
A másik gyermek mozgása folyamatosan megváltoztatja a saját testhelyzetét is.
Amikor a hinta felemelkedik, majd visszaereszkedik, a gyermeknek alkalmazkodnia kell a magasság, a gyorsulás és a testhelyzet változásához. Kapaszkodik, stabilizálja a törzsét és előre próbálja jelezni a következő mozdulatot.
A játékhoz ritmus és időzítés is szükséges.
Két gyermeknek valamilyen szinten egymáshoz kell igazítania a mozgását ahhoz, hogy a játék folyamatos legyen.
Ezért a mérleghinta egyszerre kínálhat:
vesztibuláris tapasztalatot,
proprioceptív terhelést,
egyensúlyi helyzeteket,
törzsstabilizációt,
ritmust és időzítést,
társas együttműködést.
Rugós játékok – amikor a talaj sem marad nyugodtan
A rugós állatok és más rugós játszótéri eszközök bizonytalan, folyamatosan változó alátámasztást biztosítanak.
Amikor a gyermek előre, hátra vagy oldalra mozdítja az eszközt, a testének azonnal alkalmazkodnia kell.
A törzs stabilizál, a kéz kapaszkodik, a lábak támasztanak, miközben az egyensúlyi rendszer folyamatosan követi a test helyzetének változásait.
A gyermeknek azt is meg kell tanulnia, mekkora erő szükséges ahhoz, hogy az eszköz éppen annyira mozduljon meg, amennyire szeretné.
Ez az erőadagolás fontos része a mozgásszabályozásnak.
A játszótér és a társas fejlődés
A játszótér nemcsak a testet állítja feladat elé.
A gyermekeknek meg kell tanulniuk együtt használni a teret és az eszközöket.
Várni kell a csúszdánál. Meg kell beszélni, ki ül a mérleghinta másik oldalára. Figyelni kell arra, hogy ne szaladjunk egy hintázó gyermek elé. A homokozóban megoszthatjuk a játékokat, közösen építhetünk várat, vagy éppen konfliktusba kerülhetünk egy lapát miatt.
Ezek mind valódi társas helyzetek.
A gyermek játék közben gyakorolhatja a várakozást, az együttműködést, a kommunikációt, a szabályokhoz való alkalmazkodást és a konfliktusok kezelését.
Nem kell minden játékból fejlesztőfeladatot csinálni
Szülőként könnyű belecsúszni abba, hogy minden tevékenység mögött azt keressük: „Mit fejleszt?”
Pedig a gyermek számára a játszótér elsősorban játék.
Nem szükséges megmondani neki, hogy másszon fel ötször a létrán, hintázzon tíz percig vagy gyakorolja a jobb és bal oldalát.
Adjunk lehetőséget arra, hogy felfedezze a környezetet, próbálkozzon, hibázzon, újratervezzen, ismételjen és megtalálja azokat a mozgásokat, amelyek örömet okoznak neki.
A szabad játék egyik nagy értéke éppen az, hogy a gyermek maga választ kihívást saját aktuális képességeihez.
Van, aki először csak nézi a magas mászókát. Később felmászik az első fokra. Néhány hét múlva már a tetején áll. Ez is fejlődés.
Játszótéri játékok gyermekeknek - miért értékesek a fejlődésben?
A gyermek fejlődése nem különálló területek sorozata. Mozgás, érzékelés, figyelem, gondolkodás, kommunikáció, érzelmek és társas tapasztalatok folyamatosan hatnak egymásra.
A játszótér azért különleges környezet, mert mindebből egyszerre kínál valamit.
A gyermek mozog, miközben érzékeli a saját testét és a környezetét. Tervez, miközben mászik. Alkalmazkodik, amikor elveszíti az egyensúlyát. Döntést hoz, amikor útvonalat választ. Megpróbálja újra, amikor elsőre nem sikerül valami. Más gyermekekhez igazodik, amikor közösen játszanak.
Nem azért érdemes tehát rendszeresen játszótérre járni, mert a hintázás önmagában megtanít olvasni, vagy a mászás megakadályozza a későbbi tanulási nehézségeket.
Hanem azért, mert a változatos, örömteli és önként választott mozgás gazdag szenzomotoros tapasztalatokat kínál, amelyek fontos részét képezik a gyermeki fejlődésnek.
És mindez úgy történik, hogy a gyermek közben egyszerűen csak azt érzi:
játszik.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Hozzászólások