Játszótér gyermekeknek – miért fontos a szabad játék?
Frissítve: szept. 9.
A játszótér gyermekeknek olyan természetes környezetet kínál, ahol szabadon mozoghatnak, felfedezhetnek, próbálkozhatnak, másokkal játszhatnak – és közben rengeteg tapasztalatot szerezhetnek saját magukról és a környezetükről.
A hinta, a mászóka, a csúszda vagy a homokozó természetesen sokféle mozgásos és érzékelési élményt kínál. De a játszótér értéke nemcsak abban rejlik, hogy milyen eszközök vannak rajta.
Legalább ilyen fontos az, hogy itt a gyermeknek lehetősége van szabadon játszani.
Játszótér gyermekeknek – miért fontos a szabad játék?
A szabad játékban nem a felnőtt mondja meg, mit kell csinálni, milyen sorrendben és mennyi ideig.
A gyermek maga választ.
Lehet, hogy tízszer egymás után lecsúszik ugyanazon a csúszdán. Máskor hosszú percekig csak homokot lapátol. Egyik nap felmászik a legmagasabb mászókára, máskor inkább a földön játszik.
Kívülről nézve ezek egyszerű tevékenységeknek tűnhetnek, de közben a gyermek folyamatosan döntéseket hoz:
Mit szeretnék csinálni?Meg merem próbálni?Hogyan jutok fel?Mit tegyek, ha elsőre nem sikerül?Melyik útvonalat válasszam?Mi történik, ha másképpen próbálom?
A szabad játék egyik nagy értéke éppen az, hogy a gyermeknek lehetősége van saját ötleteket és saját megoldásokat találni.
Mozgás közben az egész test alkalmazkodik
A játszótéren a gyermek sokféleképpen mozoghat.
Fut, mászik, kapaszkodik, függeszkedik, ugrik, lendül, csúszik, egyensúlyoz, tol, húz vagy éppen homokot lapátol.
Ezekben a helyzetekben nem egyetlen képesség működik.
A gyermeknek folyamatosan érzékelnie kell saját testének helyzetét, alkalmazkodnia kell a változó környezethez, meg kell tartania vagy vissza kell nyernie az egyensúlyát, és a mozgását az adott helyzethez kell igazítania.
Közben vesztibuláris, proprioceptív, taktilis és vizuális információkat dolgoz fel.
A játszótéri mozgás ezért természetes módon kínál változatos szenzomotoros tapasztalatokat.
Nem szükséges azonban minden mozdulat mögött külön fejlesztési célt keresnünk. A gyermek számára mindez egyszerűen játék.
„Meg tudom csinálni!”
A játszótér tele van kisebb-nagyobb kihívásokkal.
Egy magasabb létrafok.Egy mozgó híd.Egy új mászóka.Egy meredekebb csúszda.Egy távolabbi kapaszkodó.
A gyermek ilyenkor felméri a helyzetet, majd eldönti, hogy megpróbálja-e.
Lehet, hogy első alkalommal még csak nézi a mászókát. Később felteszi a lábát az első fokra. Néhány nap vagy hét múlva már felmászik.
Ez a folyamat nagyon értékes.
Nem azért, mert mindenáron teljesítenie kell egy feladatot, hanem mert saját tapasztalatból tanulja meg felmérni a képességeit.
És amikor végül sikerül valami, amit korábban még nem tudott megcsinálni, megszületik az élmény: „Meg tudtam csinálni!”
Kell-e félnünk a kockázatos játéktól?
Szülőként természetes, hogy szeretnénk megóvni a gyermeket a sérülésektől.
De a biztonság nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden bizonytalan vagy kihívást jelentő helyzetet megszüntetünk.
A gyermekek játékában megjelenhet az életkorukhoz és képességeikhez igazodó ésszerű kockázatvállalás.
Felmerészkednek egy kicsit magasabbra. Kipróbálják, milyen gyorsan tudnak futni. Átlépnek egy nagyobb távolságot. Egyensúlyoznak egy keskenyebb felületen.
Közben folyamatosan információkat gyűjtenek:
Milyen magas ez? Meddig érek el? Mennyire stabil a lábam? Milyen gyorsan merek menni? Meg tudom ezt csinálni egyedül?
A kutatások alapján a megfelelő keretek között zajló, életkorhoz és képességekhez igazodó kockázatos szabadtéri játék értékes része lehet a gyermeki tapasztalatszerzésnek. Nem az a cél, hogy veszélyes helyzetekbe engedjük a gyermeket, hanem hogy ne vegyünk el tőle minden kezelhető kihívást.
Mikor segítsünk, és mikor várjunk?
Ez talán az egyik legnehezebb szülői kérdés.
Látjuk, hogy a gyermek küzd a mászókával, és legszívesebben azonnal felemelnénk. Nem sikerül feljutnia, ezért megmutatnánk neki a megoldást. Lassan halad, ezért megcsinálnánk helyette.
Pedig néha éppen néhány másodpercnyi várakozásra van szüksége.
Lehetőséget kap arra, hogy újra próbálkozzon.
Természetesen vannak helyzetek, amikor segítség kell. A felnőtt feladata a biztonságos keretek biztosítása, és szükség esetén ott kell lennie.
De nem feltétlenül kell minden nehézséget azonnal eltüntetnünk a gyermek útjából.
Néha elegendő, ha közel vagyunk, figyelünk, és hagyjuk gondolkodni:
„Hogyan tudnám ezt megoldani?”
A játszótéren más gyerekek is vannak
A játszótér társas tér is.
Ott nem mindig lehet azonnal felülni a hintára.
Valaki éppen használja a csúszdát. Más gyermek is szeretné ugyanazt a lapátot. A mászókán kerülgetni kell egymást. Egy közös játékhoz meg kell beszélni, ki mit csinál.
Ezek hétköznapi, de fontos helyzetek.
A gyermeknek lehetősége nyílik:
várakozni;
egyezkedni;
kérni;
nemet mondani;
másokhoz alkalmazkodni;
megosztani eszközöket;
közös szabályokat kialakítani;
konfliktusokat megtapasztalni és megoldásokat keresni.
Nem minden játszótéri találkozás lesz harmonikus, és nem is kell annak lennie. A társas együttéléshez az is hozzátartozik, hogy néha ugyanazt szeretnénk, mint valaki más.
A játszótér a képzelet helye is
Egy mászóka nem feltétlenül mászóka.
Lehet kalózhajó.
A csúszda lehet egy sárkány háta.
A homokozóban készülhet születésnapi torta, várkastély vagy egy egész város.
Egy faág lehet varázspálca, a kavics pedig kincs.
A gyermek a szabad játék során történeteket talál ki, szerepeket alakít, tárgyakat ruház fel új jelentéssel, és a játék menetét folyamatosan az új ötletekhez és helyzetekhez igazítja.
Ehhez sokszor nincs szükség különleges játékokra.
Néha éppen azok a helyzetek adják a legtöbb lehetőséget, amelyekben nincs előre meghatározva, mit kell csinálni.
A játékban az érzelmek is megjelenhetnek
A gyermek játék közben nemcsak mozog és gondolkodik.
A saját élményeit is beviheti a játékba.
Eljátszhat számára fontos vagy izgalmas helyzeteket, szerepeket próbálhat ki, történeteket alkothat.
Közben örömöt, izgalmat, bizonytalanságot, csalódást és büszkeséget is megtapasztalhat.
Nem állíthatjuk, hogy egy hétköznapi játszótéri játék önmagában „megoldja” a gyermek szorongását vagy érzelmi nehézségeit.
Azt viszont igen, hogy a játék természetes lehetőséget ad az élmények, gondolatok és érzések megjelenítésére.
Nem kell minden percet megszervezni
A gyermekek mindennapjai egyre szervezettebbek.
Óvoda, iskola, különóra, sport, fejlesztés, programok.
Ezek között különösen értékes lehet az az idő, amikor nincs előre meghatározott feladat.
A játszótéren nem feltétlenül kell megmondanunk:
„Menj fel a mászókára!”
„Most hintázz!”
„Próbáld meg még egyszer!”
„Mássz fel magasabbra!”
Néha elég egyszerűen azt mondani:
„Menj, játssz!”
És figyelni, mit talál ki.
Miért vigyük tehát rendszeresen játszótérre?
Nem azért, mert a hinta megtanítja olvasni.
Nem azért, mert a mászóka önmagában megelőzi a tanulási nehézségeket.
És nem azért, mert minden játszótéri eszközből fejlesztőfeladatot kell készítenünk.
Hanem azért, mert a játszótér olyan természetes környezetet kínál, ahol a gyermek:
mozoghat, felfedezhet, dönthet, próbálkozhat, hibázhat, újrakezdhet, másokhoz kapcsolódhat és saját ötleteket valósíthat meg.
A felnőtt feladata pedig nem mindig az, hogy irányítsa a játékot.
Néha éppen azzal támogatjuk legjobban a gyermek fejlődését, ha biztonságos keretek között hagyjuk szabadon játszani, próbálkozni és saját megoldásokat találni.
Mert a gyermek számára a játék nem feladat. A játék maga a tapasztalatszerzés.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Hozzászólások