A játszótéri játékok szerepe a gyermekek fejlődésében
- Eőry Zsuzsanna
- 2024. jún. 16.
- 9 perc olvasás
Frissítve: aug. 5.
A játék a gyermek alapvető, aktív tevékenysége, kisgyermekkorban a fejlesztés
adekvát módszere. A játék felszabadult tevékenység, mely örömet szerez a gyermeknek.
A felszabadult, örömteli játék által gazdagítják érzelemvilágukat, fantáziájuk és kreativitásuk is szabadon szárnyalhat. A gyermekek hamar nyitottá válnak az őket körülvevő világra, hiszen a kíváncsiság ott él minden gyermekben.
Ez a kíváncsiság válik később a tanulás és a tudás utáni vágy mozgatórugójává.
A játék elősegíti az értelmi fejlődést, fontos szerepet játszik a szociális és érzelmi fejlődésben. Fejleszti a képzeletet, fantáziát, gondolkodást, az érzékelés, észlelés differenciált alakulását.
A játék egy kicsit az élet iskolája is, segít felkészülni az iskolára, könnyebben tud problémákat megoldani és változatosabban kommunikálni.
A játék a mozgásfejlődésre is kifejti hatását. Játék közben a gyermekek olyan mozgásformákat produkálnak, amit a játék megkíván, így tapasztalják meg testük korlátait.
A gyerekek imádnak a szabadban játszani. A jó levegőn való játék megacélozza a kitartást, és útjára engedi a belső feszültséget. A friss levegő jót tesz testnek és léleknek egyaránt, javítja a koncentrációt és bizonyos fokú szabadságot is ad a gyermeknek. A fizikai aktivitás növeli a gyermek állóképességét és kitartását, valamint segít abban, hogy levezesse fölös energiáit.
A különböző játéktevékenység fejleszti a gyermek térben való tájékozódását, az ismeretszerzést, a benyomások rendszerezését, segíti az élményfeldolgozást és az önkifejezést. A fejlődésben jelentős szerepet tölt be, mivel szoros kapcsolatban áll más készségekkel, képességekkel, gondoljunk itt a gondolkodásra, a beszédre, a társas kapcsolatokra, a problémamegoldásra, kreativitásra stb. Fejleszti az ismeretek rendszerezését, a szimbólumalkotás kialakulását. A másokkal való játszás során tanulja meg a gyermek a társas kapcsolatok kialakítását, az együttlét szabályait, normáit. Az átélt örömteli vagy rossz élménnyel telt játékhelyzet újra és újra eljátszása a tapasztalatok játékos feldolgozását teszi lehetővé.
Nagymozgásos tevékenységek fejlődése
A játszótér változatos nagymozgásos tevékenységeket biztosít a gyermeknek, mint a futás, a mászás, ugrás és a lendülés, mellyel fejlődik a mozgáskoordináció. Ezek a tevékenységek nem csak a gyermek fizikai erejére és koordinációjára vannak pozitív hatással, hanem a központi idegrendszer érésére is kedvezően hatnak.
Az agy különböző területeinek ingerlése
Napjainkban még nagyobb szerepe van a játszótereknek a gyermek életében, mint eddig bármikor. A gyermekek napjainak jelentős részét a különböző technológiai eszközök használata teszi ki, így az agy bizonyos területei, mint a vesztibuláris (egyensúlyozó), taktilis (tapintás) és a proprioceptív (különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése) rendszer nem kapnak kellő mértékű ingerlést.
A játszótéren eltöltött idő: a hintázás, a csúszdázás, a mászás mind hozzájárulnak ezen rendszerek optimális fejlődéséhez. A játszótéri eszközök használatával javul a két agyfélteke közötti kapcsolat is, melynek köszönhetően az iskolás években a tanulási-megismerési mechanizmus is könnyebben fog működni.
Melyik játszótéri eszköz mit fejleszt?
1. Hinta
A hinta a kisgyermekek egyik legkedvesebb játéka, mely nemcsak szórakozást jelent a számukra, hanem számos területen fejlesztő hatással bír. Nem véletlenül használják számos terápiában is a hintát, mint fejlesztő eszközt. A hintázás nemcsak fizikai szinten, de lelkileg is jótékony, nyugtató hatással bír.
Már újszülött kortól észrevehető, hogy a hintáztatást és a ringatást minden baba nagyon kedveli. A ritmikus mozgás segíti őket a szorongások, félelmek, feszültségek leküzdésében, aminek köszönhetően megnyugszanak. Ez a hatás később sem múlik el, ezért szeretnek a felnőttek is egy kényelmes hintaágyban, függőágyban, vagy függőszékben pihenni.
A hintázás nélkülözhetetlen szerepet tölt be a megfelelő egyensúlyérzék, a térérzékelés, a ritmusérzék, a mozgáskoordináció és a finommotorikus mozgás kialakulásában. A gyermekek egészen az iskoláskorig ösztönösen igénylik a hintázó mozgást, és ezzel, ha nem is tudatosan, de tulajdonképpen ezeket a képességeiket fejlesztik.
A fejlődést a test állandó egyensúly keresése eredményezi a hintázás közben, ami bizonyos izmok feszítéséből és ezzel egy időben más izmok lazításából áll. Ebben a folyamatban az egyre kisebb izomcsoportok összetett munkáját koordinálja folyamatosan a hintán ülő gyermek.
A hintázással együtt járó ritmikus mozgás segít a szorongások és feszültségek feloldásában, leküzdésében. Hintázás során az egyensúlyérzék mellett a koordináció is fejlődik. A test koordinációs összehangolásának képessége és a biztos egyensúlyozó képesség hozzájárul a finommotorika optimális fejlettségéhez, amely nélkülözhetetlen az iskolai írás tanuláshoz.
Kutatások alátámasztják, hogy akik csecsemő-, kisgyermek és iskoláskorban sokat hintáznak, azok könnyebben tanulnak meg írni és olvasni. Jobban tartják a sor irányát és kevésbé jellemző náluk a betűk felcserélése (pl. b, d, és p betűké). Ennek oka, hogy a hintázás erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatokat és a gyermek koordinációja mellett a gondolkodási képességeit is fejleszti. A hintázás stimulálja az agykérget is, ahol az agy koncentrációért felelős része található, ezért a figyelemzavarban szenvedő gyermekeknél különösen jó eredményt lehet elérni hintázással.
Fél a gyermek a hintázástól?
Habár a legtöbb gyermek egyik kedvenc játéka a hinta, vannak, akiknél előfordul, hogy eleinte félnek a hintázástól. Ezt semmiképp sem szabad félvállról venni, hanem meg lehet próbálni például ölbe ültetve hintaágyban, vagy függőszékben megszerettetni a gyermekkel a hintázást. Ha nem sikerül, akkor érdemes felkeresni egy mozgásfejlesztő szakembert, mert elképzelhető, hogy az egyensúly érzékeléssel van probléma. Epilepsziás gyermekeknél előfordulhat, hogy a hintázó mozgás rohamokat válthat ki, ilyenkor természetesen szintén orvossal kell konzultálni. Ettől eltekintve azonban nem kell félteni a gyerekeket a hintázástól, hanem inkább mielőbb alkalmat kell teremteni rá, hogy gyakorolhassák.
Ha egy gyermek nem szeret hintázni, az nem jelenti azt, hogy beteg – ennek oka lehet egyéni érzékenység, korábbi rossz tapasztalat.
Ha azonban más mozgásoknál is bizonytalanságot, pontatlanságot, szédülést észlelünk a gyermeknél (természetesen az életkorához mérten például a széles alapú járás teljesen élettani a járástanulás időszakában, később viszont kóros idegrendszeri tünet), érdemes kizárni, hogy nincs-e a háttérben látás vagy hallás– illetve egyensúlyzavar, ami a gyermeket bizonytalanná teszi. Ilyenkor érdemes a gyermekorvost felkeresni, aki kivizsgáltatja a gyermeket, és ha nincs szervi eltérés, érdemes felkeresni egy TSMT terapeutát, aki fel tudja tárni a félelem okát.
Ne feledjük, a hintázás az idegrendszer számára óriási kihívás, amely összetett tanulási és összehangolási folyamatokra épül. Az ember akkor érzi magát biztonságban a környezetében, ha a megfelelő (érzékszervi) ingerek bejutnak az agyába, és ezek megfelelően feldolgozódnak. Gondoljunk csak arra, milyen bizonytalanul megyünk mi magunk is, ha például be van kötve a szemünk.
A kintről érkező ingerek mellett az izmokból és az ízületekből is fontos ingerek érkeznek az agyba, amelyek pl. az izmok feszítettségi állapotáról vagy az ízületekről küldenek információkat. Egy egyszerűnek tűnő hintázáshoz is számtalan izomcsoportnak kell egyszerre kiadnia a helyes utasítást a megfelelő testtartás, vagyis az egyensúly megőrzéséért.
A hintáztatást és a ringatást már az egészen pici babák is nagyon szeretik.
1. A hinta ritmikus mozgás segíti őket a félelmek, feszültségek leküzdésében ezért megnyugszanak.
2. A hintázás fontos szerepet tölt be az egyensúlyérzék, a ritmusérzék, térérzékelés, a mozgáskoordináció és a finommotorikus mozgások kialakulásában. A gyermekek sokszor ösztönösen keresik a hintázó mozgást, és ezzel, ha nem is tudatosan, de a fenti a képességeiket fejlesztik.
3. A hintázás stimulálja az agykérget is, ahol az agy koncentrációért felelős része található, ezért a figyelemzavarban, tanulászavarban szenvedő gyermekeknél jó eredményeket lehet elérni hintázással.
4. A hintázás erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatokat és a gyermek koordinációja mellett a gondolkodási képességeit is fejleszti.
5. Gyakran kérik a gyermekek, hogy pörgessük be őket a hintába. Ezt nyugodtan teljesítsük, hiszen a forgó mozgás szintén hozzájárul a hintázásnál említett jótékony hatásokhoz.
2. Játszóvár
Minél komplexebb egy játszóvár felépítése, annál több területen fejleszt. Legyen szó csúszdázásról, a függőhídon átszaladásról vagy a mászófalra felmászásról, mind pozitívan hat a gyermek fejlődésére. A játszóvár a társas érintkezés fontos színtere. Teret ad a különböző szerepjátékoknak, ami serkenti a gyermeki kreativitást, a szociális készségeket és közösségi élményhez juttatja a gyerekeket.
A játszóvárak szerves részét képezik a különböző mászókák, szinte kivétel nélkül megtalálható rajtuk valamilyen mászóeszköz, így szinte elkerülhetetlen a gyermek számára a használata. Nem is gondolnánk milyen komplex módon fejleszti a különböző készségeket. A gyermeknek ilyenkor előre meg kell terveznie a mozgását: hogyan fog feljutni, melyik lábával lép először, hova lép, mekkorát kell lépjen, ami a logikai gondolkodására serkentően hat. A mászás összehangolt mozgást és térérzékelést igényel, így a szem-kéz és a szem-láb koordináció, valamint a térbeli tájékozódás fejlődése szempontjából is előnyös, ha a gyermek sokat mászókázik.
Mászókázás közben javul az egyensúly, észrevétlenül fejlődik az észlelés, az érzékelés és a figyelem. A vesztibuláris és tapintásos rendszert ilyenkor fokozott ingerek érik, amik javítják a két agyfélteke közötti kapcsolatot. Ezen felül a gyermek fizikai fejlődésre is pozitív hatással van: javítja a testtartást, az izomtónust, erősíti az izmokat.
A mászókákon kívül a különböző függeszkedő rudak, gyűrűk használata is pozitívan hat a gyermek izmainak optimális fejlettségére. A gyűrűk, függeszkedő rudak, kötelek használata erősíti a vállövet, amely elengedhetetlen a finommotorika és a grafomotorikus képességek megfelelő fejlődéséhez.
A játszóvárakon található lánchidak, függőhidak finomítják az egyensúlyt, a térérzéket, a koordinációt, és segítik a téri orientációt, segítik a magasság helyes észlelését.
A játszóvárakon sokszor henger köti össze a tornyokat, melyen a gyerekek csúszó vagy kúszó mozgással tudnak átjutni. Ezek a mozgásformák az izomtónus és a mozgáskoordináció szempontjából rendkívül előnyösek. A szűk hely, a hengerrel való érintkezés ingereket küld a taktilis rendszernek, hozzájárulva a tapintásos érzékelés optimális működéséhez.
A játszóvárakon gyakran találkozhatunk valamilyen táblajátékkal. Ilyen például az amőba, amely nem csak kikapcsolódást biztosít a gyermeknek, hanem fejleszti a figyelmet és a problémamegoldási képességet, miközben gondolkodásra késztet.
Milyen hatása van a mászókázás a gyermekekre?
1. Mászókázás kapcsán a gyereknek előre meg kell terveznie a mozgást, amely jó hatással van a gondolkodásra.
2. Javul az egyensúly, pontosodik a szem-kéz, illetve szem-láb koordináció.
3. Erősödik többek között a kar, a csípő, a hát izomzata is, hozzájárul a testtartás javulásához, segíti az izomtónus normalizálódását.
4. A mászókázás segíti a testkép kialakulását - a mozgások indításának és megállításának kontrollja is fejleszthető a mászókázással.
5. A mászókázás közbeni függeszkedés jó hatással van a vállöv fejlődésére, mely a finommotorika és a grafomotorika fejlődését is elősegíti.
6. A lánchídon, a kötélhágcsókon való átjutás, járás finomítja az egyensúlyt, a térérzéket, a koordinációt, és segíti a téri orientációt.
7. Javítja az észlelést, érzékelést, a figyelmet, a koncentrációt, az egyensúlyt, a mozgástervezést, a mozgás kivitelezését és az idegrendszer érését.
8. A mászókák használata vesztibuláris, tapintásos ingerléssel javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, így jobban működik a tanulási- megismerési folyamat, ezáltal megelőzhető a későbbi tanulás- és magatartási probléma.
9. A játszótéri „akadályok” leküzdése az önbizalmat is növeli. Nem utolsó sorban a felesleges energia levezetésére is kiváló.
3. Csúszda
A csúszdán való lecsúszás is jótékony hatással van a gyermek fejlődésére. Kevesen tudják, hogy a csúszdázás közben olyan izomcsoportok mozognak, melyek semmilyen más mozgásforma során nem kerülnek megmozgatásra.
Csúszás közben megtapasztalhatja a lent-fent, mélység és magasság észlelését, fejleszti a téri tájékozódását. Csúszás közben figyelniük kell arra, hogyan helyezzék el testüket a felületen ahhoz, hogy ne akadjanak meg, ne sodródjanak ki oldalra, és biztonságosan érjenek földet. Ez játékosan tanítja őket arra, hogy saját testük helyzetét beállítsák és megtapasztalják a térben.
A testhelyzet változásait a fülben lévő vesztibuláris rendszer, azaz egyensúlyszerv érzékeli, ami az idegrendszerrel szoros összefüggésben dolgozik azon, hogy az ember meg tudja tartani az egyensúlyát. A csúszdázás ingereli ezt a szervrendszert, így fejleszti is annak működését, akárcsak a hinta.
Fejleszti a mozgáskoordinációt.
Valahogy fel kell jutni a csúszda tetejére, általában felmászva a létrán, ami nagy odafigyelést, illetve az alsó és felső végtagok összehangolt munkáját igényli. Ha egy darabig a szem is követi a kéz mozgását, akkor a szem-kéz koordináció is megvalósul, ami később az írás alapvető feltétele lesz. A gyerkőcök előbb-utóbb ráéreznek a helyes technikára, már ösztönösen tudják, hova kell lépniük és fogniuk, hogy ne essenek le.
A felmászás során sok izom működésbe lép, nem is beszélve arról, hogy a csemeték gyakran azzal kísérleteznek, hogy a létrát kihagyva, magán a csúszós részen, fordítva próbálnak feljutni. Ez kissé veszélyesnek tűnhet a szülők számára, de elképesztő módon fejleszti a törzs és a vállöv izomzatát. A lejutásnál meg olykor a gravitáció ellen kell dolgozniuk, ekkor a törzs stabilizátorok kapcsolódhatnak be.
Mindezeken túl a szociális képességek is fejlődnek, hiszen a csúszdánál mindenkinek türelmesen ki kell várnia a sorát. A kicsik megbeszélik maguk között a sorrendet, megtanulják, hogy leérve nem maradhatnak a csúszda előtt, hiszen úgy a pajtásuk útjába kerülnének.
4. Homokozó
A homokozó az egyik legkreatívabb játszótéri eszköz, mely pozitív hatással van a gyermek képzelőerejére. Legyen szó éttermes játékról vagy várépítésről, a homokozó teret ad a különböző szerepjátékokra. A gyermek tapasztalatot szerez a homok szemcseméretéről, állagáról, textúrájáról, melyet a bőrén keresztül érzékel. A homokkal való manipulálás fejleszti a kézügyességet, erősíti az ujjakat.
A homokozás kétségtelenül a finommotorika fejlesztésének egyik legszórakoztatóbb formája. A formák előállításával gyermekünk megdolgoztatja a kezeit, koordinálja annak mozgását. A lapát és a formák használata pedig a manipulálás, a finommozgás,
a szem-kéz koordináció területén jelent fejlődési lehetőséget. Ez azért nagyon fontos, mert a finommozgások fejlettsége elengedhetetlen lesz az iskolában a folyamatos vonalvezetéshez, a helyes ceruzafogáshoz és az írás tanuláshoz. A homok gyúrása, hengerítése, különböző formák használata felkészíti a kéz izmait az írástanulásra.
A homokozóban való játék során fejlődik a fantázia, a kreativitás, az asszociációs készség, a különböző struktúrák (várak, alagutak, vizes árkok, tortatornyok) építésekor egy egészen különleges fantáziabirodalmat alakíthatnak ki a gyerkőcök. Amely tulajdonképpen a való világ leképezése, lefordítása három dimenzióban. A homokozó lehetőséget ad nekik arra, hogy építsenek és romboljanak, azaz megtapasztalják a határaikat és lehetőségeiket.
5. Mérleghinta
A mérleghinta teret ad a gyermeknek az ismerkedésre, barátkozásra, közösségi élmény megtapasztalására, hiszen a játékhoz szükség van egy játszótársra. Játék közben a billenési pont érzékelése javítja az egyensúlyt és a koncentrációt. A mérleghinta a készségfejlesztésben és a mozgásfejlődésben is segít.
A mérleghintázás fejleszti a gyermekek együttműködési képességét, amely később az élet minden területén nagyon fontos lesz, szükségük lesz rá minden nap, minden egyes emberi kapcsolatunkban. A hűség, az összetartás, a közös célok elérése létszükséglet a felnőtt élet sikeres leélése érdekében, ezekhez a készségeinket pedig már szükséges a lehető legfiatalabb korban elkezdeni fejleszteni a gyermekeinkben.
A szakemberek szerint már 3-5 éves korban érdemes elkezdeni a hinta, a mérleghinta és a csúszda használatát, hogy ezáltal azok az izomcsoportok, melyek ebben a korcsoportban megerősítendők fejlődni tudjanak. A libikóka a combizmokat, az egyensúlyérzéket erősíti, a hinta a hasizmot. Ezek mellett az eszközök mellett azonban mindenképp fontos, hogy ott legyen valaki a gyermekek mellett, hogy nehogy balesetet szenvedjenek.
6. Rugós játékok
A hintázáshoz hasonlóan, a rugós játékok használata előnyös a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzék, térlátás szempontjából. Szerepjátékokhoz is jól funkcionál és nem utolsó sorban izomzat fejlesztő, hisz a gyermek az egész testét használja miközben mozgásba hozza a játékot.
Hozzászólások