top of page

ADHD és figyelem – miért tud a gyermek órákig elmélyülni abban, ami érdekli?

Szerző képe: Eőry Zsuzsanna
Eőry Zsuzsanna
szept. 11.
5 perc olvasás

Frissítve: okt. 9.


Sok szülő számára nehezen érthető, hogyan lehet, hogy gyermeke hosszú ideig képes elmélyülten LEGO-zni, rajzolni, építeni vagy a kedvenc játékával foglalkozni, miközben a házi feladat, az öltözés vagy akár egy egyszerű kérés során néhány perc után elkalandozik a figyelme.

Ilyenkor könnyen megszületik a következtetés:

„Ha erre tud figyelni, akkor másra is tudna, ha igazán akarna.”

Az ADHD működésének megértéséhez azonban éppen ezt a gondolatot érdemes árnyalnunk.


ADHD és figyelem – LEGO-val elmélyülten játszó gyermek, mellette iskolai feladatok

ADHD és figyelem – nem egyszerűen figyelemhiány

Az ADHD – figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar – idegrendszeri fejlődéssel összefüggő állapot. A nevében szereplő „figyelemhiány” könnyen azt a benyomást keltheti, mintha az ADHD-val élő gyermek egyszerűen kevesebb figyelemmel rendelkezne.

A valóság ennél összetettebb.

A nehézség sok esetben nem pusztán abban jelenik meg, hogy a gyermek képes-e figyelni, hanem abban is, hogy mennyire tudja a figyelmét az adott helyzethez igazodva irányítani, fenntartani, áthelyezni és a zavaró ingerektől megvédeni.

A kutatások ezért az ADHD megértésében régóta kiemelt szerepet tulajdonítanak a végrehajtó működéseknek és az önszabályozásnak. Ugyanakkor nincs egyetlen olyan végrehajtó funkció vagy idegrendszeri eltérés, amely minden ADHD-val élő gyermek működését önmagában megmagyarázná.


Mik azok a végrehajtó funkciók?

A végrehajtó funkciókat elképzelhetjük úgy, mint azokat a magasabb szintű szabályozó folyamatokat, amelyek segítenek abban, hogy ne csak tudjuk, mit szeretnénk tenni, hanem képesek legyünk azt megtervezni és végrehajtani is.

Ide kapcsolódik többek között a munkamemória, a gátlás, a tervezés, a feladat elkezdése, a figyelem fenntartása és váltása, valamint saját viselkedésünk szabályozása. ADHD esetén ezek közül több területen is jelentkezhetnek nehézségek.

Ez a hétköznapokban például úgy jelenhet meg, hogy a gyermek:

  • tudja, hogy fel kellene öltöznie, mégsem jut végig önállóan a folyamaton;

  • elkezdi a feladatot, de közben valami más elvonja a figyelmét;

  • elfelejti a több lépésből álló instrukció egy részét;

  • nehezen kezd hozzá ahhoz, ami számára unalmas vagy nagy erőfeszítést kíván;

  • hirtelen reagál, mielőtt végiggondolná a következményeket;

  • nehezen vált át egyik tevékenységről a másikra;

  • vagy éppen nehezen hagyja abba azt, amiben nagyon elmélyült.

Ezért a „Figyelj már!” felszólítás sokszor kevés segítséget jelent. A gyermeknek nem feltétlenül az információ hiányzik arról, hogy figyelnie kellene – hanem maga a szabályozás jelenthet számára nehézséget.


Miért számít ennyit, hogy mennyire érdekes a feladat?

A figyelem nem elszigetelten működik. Szoros kapcsolatban áll többek között a motivációval, a jutalmazási folyamatokkal, az érzelmekkel, az éberségi állapottal és azzal is, mennyi erőfeszítést kíván tőlünk egy feladat.

Ez minden embernél így van, ADHD esetén azonban ezeknek a folyamatoknak a szabályozása eltérően működhet.

Ez segíthet megérteni azt a látszólagos ellentmondást, hogy ugyanaz a gyermek egy kevéssé érdekes feladat során nagyon könnyen elterelődik, miközben egy számára izgalmas tevékenységben hosszú időre elmélyülhet.

Ez nem azt jelenti, hogy az egyik helyzetben van ADHD-ja, a másikban pedig nincs.

És nem bizonyítja azt sem, hogy a kevésbé érdekes feladatnál egyszerűen „nem akar” figyelni.

A környezet és a feladat jellemzői jelentősen befolyásolhatják, hogy az adott pillanatban mennyire könnyű működtetni a szükséges figyelmi és végrehajtó folyamatokat.


Dopamin, noradrenalin – tényleg ezek állnak az ADHD mögött?

Az ADHD neurobiológiai hátterének magyarázatakor gyakran találkozhatunk a dopamin és a noradrenalin nevével.

Mindkét ingerületátvivő rendszer szerepet játszik többek között a figyelem, a motiváció, a jutalmazás és a végrehajtó működések szabályozásában.

Fontos azonban, hogy az ADHD-t ne egyszerűsítsük le „dopaminhiányra”.

Az ADHD hátterében összetett genetikai, fejlődési és neurobiológiai folyamatok állnak, és több egymással kapcsolatban álló agyi hálózat működését vizsgálják. A kutatások csoportszintű különbségeket találnak, de jelenleg nincs olyan agyi képalkotó vagy neuropszichológiai vizsgálat, amely önmagában alkalmas lenne az ADHD diagnosztizálására.


Mi az a hiperfókusz?

Sok ADHD-val élő gyermek és felnőtt képes bizonyos tevékenységekben nagyon intenzíven elmélyülni. A hétköznapi és szakmai szóhasználatban ezt gyakran hiperfókusznak nevezik.

Ilyenkor az ember annyira belemerülhet egy tevékenységbe, hogy kevésbé érzékeli a környezetét vagy az idő múlását, és nehézzé válhat a figyelem áthelyezése egy másik feladatra.

A hiperfókusz kutatása azonban még nem ad minden kérdésre egyértelmű választ. Nincs teljes szakmai egyetértés még a fogalom pontos meghatározásáról sem, és a jelenség nem kizárólag ADHD esetén fordul elő. Egyes vizsgálatok gyakoribb hiperfókuszról számoltak be magasabb ADHD-tünetek mellett, más kutatások viszont nem találtak egyértelmű különbséget ADHD-val élő és kontrollcsoportok között.

Ezért nem mondhatjuk azt, hogy:

„Ha hiperfókuszál, akkor ADHD-s.”

De azt sem, hogy:

„Ha órákig tud figyelni valamire, akkor nem lehet ADHD-s.”


Mit lát ebből a szülő?

A szülő elsősorban a viselkedést látja. Azt, hogy a gyermek az egyik helyzetben látszólag gond nélkül figyel, a másikban pedig többszöri felszólítás ellenére sem halad.

Éppen ezért fontos, hogy a viselkedés mögött megpróbáljuk felismerni a működést is.

Ahelyett, hogy kizárólag azt kérdeznénk:

„Miért nem figyel?”

érdemes azt is megvizsgálni:

„Mi nehezíti most a figyelmét, és mivel tudnám támogatni?”

Lehet, hogy túl hosszú a feladat. Lehet, hogy túl sok instrukciót kapott egyszerre. Lehet, hogy elfáradt. Túl sok zavaró inger veszi körül. Nem egyértelmű számára, hol kezdje. Vagy egyszerűen olyan nagy önszabályozási erőfeszítést kíván tőle a feladat, amelyhez több külső segítségre van szüksége.


Hogyan segíthetünk otthon?

Nem az a cél, hogy minden feladatot folyamatosan izgalmassá tegyünk. A gyermeknek fokozatosan meg kell tanulnia olyan helyzetekben is működni, amelyek kevésbé érdekesek számára.

Ehhez azonban kezdetben szüksége lehet külső kapaszkodókra.

Segíthet például, ha a hosszabb feladatot kisebb, átlátható lépésekre bontjuk. Rövid, egyértelmű instrukciókat adunk. Megmutatjuk, mi az első lépés. Vizuálisan is jelezzük a feladat sorrendjét. Csökkentjük a fölösleges zavaró ingereket. Beiktatunk megfelelő mozgásos szüneteket. Jelezzük előre a tevékenységváltást, és nem csak a hibákat, hanem az erőfeszítést és a sikeres önszabályozást is észrevesszük.

Egy gyermek számára hatalmas különbséget jelenthet, ha a környezete nem lustaságként vagy szándékos ellenkezésként értelmezi azt, ami számára valójában nehéz.


Nem azt kell megtanulnia, hogy „figyeljen jobban”

A cél ennél összetettebb. A gyermeknek fokozatosan azt kell megtanulnia, hogyan tudja saját figyelmét és viselkedését egyre eredményesebben szabályozni.

Ehhez szükség lehet a család, a pedagógusok és – a gyermek egyéni helyzetétől függően – különböző szakemberek együttműködésére is.

Gyógypedagógusként és mozgásfejlesztő szakemberként számomra ezért fontos, hogy ne csak azt nézzem, mit nem csinál meg a gyermek, hanem azt is, milyen képességek és szabályozási folyamatok állhatnak a viselkedése mögött.

Mert ha megértjük, miért nehéz számára egy helyzet, sokkal könnyebb megtalálnunk azt is, hogyan tudjuk jól támogatni benne.


Fontos: A cikk ismeretterjesztő céllal készült, nem helyettesíti az ADHD diagnosztikai vizsgálatát, illetve az egyéni orvosi, pszichológiai vagy gyógypedagógiai tanácsadást.


Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább!


Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál

Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.

Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.

Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.


Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked figyelmi nehézségei igényel-e további támogatást, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.


A kép elkészítésében mesterséges intelligencia is közreműködött.

 
 
 

Hozzászólások


bottom of page