Hogyan segíthetjük szenzoros gyermekünket a mindennapokban?
A szenzoros feldolgozási nehézség egyre gyakrabban kerül szóba kisgyermekes családokban. Sok szülőben felmerül a kérdés, hogyan segíthetjük szenzoros gyermekünket a mindennapokban, amikor azt tapasztalja, hogy gyermeke bizonyos hangokra, érintésekre, ruhákra, ételekre vagy mozgáshelyzetekre szokatlanul erősen reagál. A szenzoros feldolgozás azt jelenti, ahogyan az idegrendszerünk a külvilágból és a saját testünkből érkező érzékszervi információkat érzékeli, rendszerezi, értelmezi és felhasználja.
Ha ez a feldolgozás eltérően működik, a gyermek számára egészen hétköznapi helyzetek is megterhelővé válhatnak.
Fontos tudni, hogy a szenzoros sajátosságok önmagukban nem jelentenek automatikusan diagnózist. Megjelenhetnek önállóan is, de társulhatnak más fejlődési sajátosságokhoz, például autizmushoz vagy ADHD-hoz. Ezért mindig a gyermek egészét érdemes nézni, nem egy-egy tünetet önmagában.
Mit jelent a szenzoros feldolgozás?
A különböző érzékszerveinken keresztül folyamatosan információk érkeznek az idegrendszerünkhöz.
Nemcsak arról van szó, amit látunk, hallunk, ízlelünk, szagolunk vagy megérintünk. A szervezetünk a saját testünkről is rengeteg információt kap.
Ide tartozik például:
az egyensúly érzékelése,
a testhelyzet érzékelése,
az izmokból és ízületekből érkező információ,
a mozgás sebességének és irányának érzékelése,
valamint a belső testi állapotok észlelése.
Az idegrendszer feladata, hogy ezeket az ingereket megfelelően szűrje, rendszerezze és összehangolja.
Egyes gyermekek bizonyos ingereket túl erősen érzékelnek, míg más ingerekből éppen többre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat vagy megfelelően tudjanak figyelni.
Milyen jelekre érdemes figyelni?
A szenzoros feldolgozási nehézségek nagyon sokféleképpen jelenhetnek meg.
Egyetlen tünet önmagában még nem jelent szenzoros problémát. Inkább akkor érdemes jobban odafigyelni, ha több jel tartósan fennáll, és a gyermek mindennapi életét, játékát, étkezését, öltözködését, közösségi helyzetét vagy tanulását is megnehezíti.
Érintéssel kapcsolatos érzékenység
A gyermeket zavarhatja:
a ruhák címkéje,
a zokni varrása,
a nadrág vagy alsónemű gumija,
bizonyos anyagok érintése,
a simogatás vagy ölelés,
a hajmosás,
a fésülködés,
a haj összefogása.
Előfordulhat, hogy már kisgyermekkorban sem szereti, ha sokat érintik vagy ölelgetik.
Más gyermek éppen ellenkezőleg: erősen keresi az érintést, szorítást, ölelést.
Testi érzékenység
Gyakori lehet, hogy a gyermek:
nagyon nehezen viseli, ha koszos lesz a keze,
azonnal kezet akar mosni,
nem szeret mezítláb járni,
kerüli a homokot, füvet vagy sarat,
nem szeret bizonyos felületeket megérinteni,
vagy éppen folyamatosan keresi ezeket az élményeket.
Étkezési nehézségek
A szenzoros érzékenység az étkezésben is megjelenhet.
A gyermek számára problémát jelenthet:
bizonyos ételek állaga,
színe,
szaga,
hőmérséklete,
íze,
vagy akár az étel látványa.
Előfordulhat, hogy csak pépes vagy csak darabos ételt fogad el, esetleg egy-egy étel látványától vagy szagától is öklendezik.
Fontos azonban, hogy az evési nehézségek háttere nagyon összetett lehet.
Szenzoros érzékenység mellett szerepet játszhat:
rágási vagy nyelési nehézség,
száj körüli izomműködési probléma,
emésztőrendszeri panasz,
szorongás,
korábbi rossz élmény,
vagy más fejlődési sajátosság.
Ezért tartós vagy súlyos étkezési nehézség esetén érdemes szakember segítségét kérni.
Hallással kapcsolatos érzékenység
A gyermek:
összerezzenhet bizonyos hangokra,
befoghatja a fülét,
sírhat vagy menekülhet zajos helyzetekből,
nehezen viselheti a porszívó, hajszárító, kézszárító vagy tömeg zaját,
zsúfolt, hangos helyen gyorsan elfáradhat vagy kiborulhat.
Máskor viszont úgy tűnhet, mintha bizonyos hangokra kevésbé reagálna.
Mozgással kapcsolatos jelek
Figyelmet érdemelhet, ha a gyermek:
bizonytalan az egyensúlyi helyzetekben,
fél a hintától vagy csúszdától,
nem szereti az új testhelyzeteket,
kerüli a gyors vagy váratlan mozgásokat,
vagy éppen nagyon intenzíven keresi ezeket,
sokat ugrál, pörög, forog,
gyakran mászik, ütközik, nekifut dolgoknak,
nehezen érzékeli a saját teste helyzetét.
A W-ülés vagy a lábujjhegyen járás önmagában nem bizonyít szenzoros feldolgozási nehézséget, de más tünetekkel együtt érdemes lehet rájuk is figyelni.
Szociális helyzetek
Egy szenzorosan érzékeny gyermek számára a közösségi helyzetek is megterhelők lehetnek.
Előfordulhat, hogy:
nem érzi jól magát nagyobb társaságban,
túl sok számára a zaj és a mozgás,
bizonyos gyermekek viselkedése nagyon zavarja,
közösségben túlpörög,
visszahúzódik,
könnyen kiborul,
nehezen kapcsolódik másokhoz.
Ilyenkor nem feltétlenül a társas kapcsolatokkal van elsődlegesen nehézsége. Lehet, hogy egyszerűen túl sok inger éri.
Szobatisztasági nehézségek és szenzoros érzékenység
A szenzoros feldolgozás sajátosságai a szobatisztaság alakulásában is szerepet játszhatnak.
Egyes gyermekek nehezebben érzékelik a testük belső jelzéseit, másokat a WC hangja, szaga, ülőfelülete vagy az egész helyzet zavarhat.
A székrekedés, székletvisszatartás és szobatisztasági nehézségek hátterében azonban sokféle ok állhat, ezért tartós probléma esetén gyermekorvosi és szükség esetén más szakemberrel történő konzultáció is indokolt lehet.
Az evési nehézségek háttere gyakran összetett
Nem ritka, hogy a gyermek válogatóssága kívülről dacnak tűnik, miközben számára valódi kellemetlenséget jelent egy étel állaga, szaga vagy íze.
Más esetben rágási nehézség, szájkörüli izomműködés, túlérzékenység vagy szorongás áll a háttérben.
Ezért fontos, hogy ne egyszerűen „rossz evőként” tekintsünk a gyermekre, hanem próbáljuk megérteni, mi okozza számára a nehézséget.
Mi társulhat szenzoros feldolgozási nehézséghez?
Szenzoros sajátosságok gyakrabban megjelenhetnek:
autizmus spektrumzavar mellett,
ADHD esetén,
egyes tanulási nehézségeknél,
fejlődési eltérések mellett.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szenzorosan érzékeny gyermeknek más diagnózisa is van.
És az sem következik belőle, hogy ha egy gyermek bizonyos helyzetekben nehezen viselkedik, akkor magatartászavara van.
Sokszor a viselkedés mögött túlterhelődés, fáradtság vagy nehezen feldolgozható inger áll.
Hogyan segíthetjük szenzoros gyermekünket? Mit tehetünk otthon?
A cél nem az, hogy minden kellemetlen ingert egyszerűen rákényszerítsünk a gyermekre. Sokkal fontosabb, hogy biztonságos, kiszámítható környezetben, fokozatosan szerezzen tapasztalatokat, és közben megtanulja jobban szabályozni saját reakcióit. A mindennapi játék rengeteget segíthet.
Mozgásos lehetőségek
A gyermek életkorának és fejlettségének megfelelően:
hintázhat,
mászhat,
kúszhat,
ugrálhat,
egyensúlyozhat,
használhat ugrólabdát,
játszhat trambulinon felügyelet mellett,
mászhat játszótéri eszközökön,
úszhat,
sok időt tölthet szabad levegőn.
A változatos mozgás sokféle érzékszervi és mozgásos tapasztalatot biztosít az idegrendszer számára.
Tapintási élmények
Érdemes játékosan megismertetni különböző anyagokkal.
Például:
ujjfestés,
gyurmázás,
tésztagyúrás,
papírtépés,
homokozás,
vízzel való játék,
termények válogatása,
borsó- vagy babfejtés,
gyümölcsmagozás,
virágültetés,
kertészkedés,
különböző felületeken való mezítlábas járás.
Nem kell erőltetni azt, amitől a gyermek kifejezetten fél vagy amit nem tud elviselni. A fokozatosság fontos.
Hogyan csökkenthetjük a szenzoros túlterhelődést?
Sokat segíthet:
egy csendes pihenősarok,
előre jelezhető napirend,
zajos környezetben zajcsökkentő fülvédő vagy fejhallgató,
megnyugtató játékok,
stresszlabda vagy más kézben használható eszköz,
kényelmes ruházat,
zavaró címkék eltávolítása,
elegendő pihenőidő,
zsúfolt programok csökkentése.
Ötletek a mindennapokra
A legfontosabb, hogy higgyünk a gyermeknek.
Ha azt mondja, hogy valami zavarja, számára az az élmény valóban kellemetlen lehet.
Segíthet, ha:
kiszámítható napirendet alakítunk ki,
előre jelezzük a változásokat,
olyan ruhákat választunk, amelyeket jól tolerál,
varrás nélküli zoknit keresünk,
hagyjuk, hogy otthon zokni nélkül legyen, ha úgy érzi jól magát,
megtaláljuk azt a sapkát, sálat vagy kabátot, amit el tud viselni,
nem az öltözés köré szervezzük a konfliktust,
hanem inkább arra irányítjuk a figyelmét, ami utána következik.
Például:
„Melyik csúszdán fogsz először lecsúszni?”
„Melyik lapátot vigyük a homokozóba?”
Egy fontos mondatot érdemes mindig szem előtt tartani:
A szenzoros érzékenység nem hiszti.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Akkor, ha a tünetek:
tartósan fennállnak,
több élethelyzetben is jelentkeznek,
megnehezítik az étkezést,
alvást,
öltözködést,
óvodai vagy iskolai helyzeteket,
társas kapcsolatokat,
vagy a gyermek mindennapi működését.
Ilyenkor az állapotfelmérés segíthet abban, hogy jobban megértsük, mely területeken van szükség támogatásra.
Hogyan segíthet a szenzomotoros mozgásfejlesztés?
A szenzomotoros mozgásfejlesztés változatos mozgásos és érzékelési tapasztalatokon keresztül támogatja az idegrendszeri érés folyamatát.
Célja nem egyetlen tünet „megszüntetése”, hanem annak segítése, hogy a gyermek:
pontosabban érzékelje saját testét,
jobban alkalmazkodjon a különböző ingerekhez,
könnyebben szabályozza aktivitási szintjét,
magabiztosabban mozogjon,
és a mindennapi helyzetekben kevesebb túlterhelést éljen át.
A fejlesztés mindig akkor a leghasznosabb, ha a gyermek aktuális állapotához és egyéni szükségleteihez igazodik.
Összegezve
A szenzoros feldolgozás minden gyermeknél egyéni.
Vannak gyerekek, akik érzékenyebbek bizonyos ingerekre, mások több intenzív mozgásos vagy tapintási élményt keresnek.
A cél nem az, hogy a gyermeket „hozzászoktassuk” mindenhez, hanem hogy megértsük a reakcióit, segítsünk neki alkalmazkodni, és olyan környezetet teremtsünk számára, amelyben biztonságban fejlődhet.
Minél jobban megértjük, mi van egy-egy viselkedés mögött, annál könnyebben tudjuk őt támogatni.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha úgy érzed, hogy gyermeked bizonyos ingerekre feltűnően erősen reagál, gyakran túlterhelődik, vagy a szenzoros sajátosságai már a mindennapi életét is megnehezítik, szívesen segítek személyre szabottan átgondolni, milyen támogatás lehet számára a leghasznosabb.
Hozzászólások