A nevelés hatása a gyermek viselkedésére – hogyan befolyásolhatja hosszú távon az életét?
Frissítve: szept. 30.
A gyermek viselkedése nem egyetlen tényező eredménye. Hat rá a temperamentuma, az idegrendszeri érettsége, a környezete, a családi kapcsolatok, az élethelyzetek, a közösségi tapasztalatok – és természetesen a nevelés is.
Ezért amikor egy gyermek viselkedését próbáljuk megérteni, nem érdemes egyszerűen azt kérdezni: „Jól nevelt vagy rosszul nevelt?” Sokkal hasznosabb azt vizsgálni, milyen szükséglet, érzelem vagy fejlődési sajátosság állhat a viselkedése mögött.
Nevelés hatása a gyermek viselkedésére: mit érdemes figyelni?
A nevelés nem csupán szabályok és következmények összessége. A gyermek nap mint nap tapasztalatokat szerez arról, hogyan reagálnak rá a felnőttek, amikor örül, hibázik, mérges, fél, elfárad vagy segítséget kér.
Ezekből fokozatosan tanulja meg például:
hogyan lehet érzelmeket kifejezni,
hogyan lehet konfliktust rendezni,
hogyan lehet várni,
miként lehet másokhoz alkalmazkodni,
mit jelent egy határ,
hogyan lehet hibázni és újrakezdeni,
és hogy segítséget kérni elfogadható-e.
A szülő tehát nemcsak azzal nevel, amit mond, hanem azzal is, ahogyan reagál.
Kapcsolat és határok egyszerre
A gyermek fejlődéséhez egyszerre van szükség érzelmi biztonságra és kiszámítható határokra. Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy a gyermek megtapasztalhatja: a felnőtt akkor is mellette marad, amikor nehéz érzései vannak. A határ pedig azt jelenti, hogy a felnőtt világosan jelzi, mi elfogadható és mi nem. A kettő nem zárja ki egymást.
Lehet egyszerre azt mondani:
„Látom, hogy nagyon mérges vagy. Mérgesnek lenni szabad. Megütni engem nem lehet.”
Ebben egyszerre van jelen az érzelem elfogadása és a viselkedés határának kijelölése.
Mit mutatnak a kutatások a nevelési stílusokról?
A kutatások régóta vizsgálják, hogyan kapcsolódnak különböző nevelési mintázatok a gyermekek fejlődéséhez. A következetes, meleg, válaszkész és életkorhoz illeszkedő határokat alkalmazó nevelés általában kedvezőbb érzelmi, viselkedési és fejlődési kimenetekkel jár együtt. A pozitív szülői beavatkozásokat vizsgáló metaanalízisek arra is találtak bizonyítékot, hogy a szülői érzékenység és a nem bántó fegyelmezés támogatása kedvezően hathat a kisgyermekek kognitív fejlődésére is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyetlen „tökéletes” nevelési stílus minden családban és minden gyermeknél ugyanúgy működik.
A gyermek temperamentuma is számít. Egy visszahúzódó, érzékeny gyermek másfajta támogatást igényelhet, mint egy impulzívabb vagy erősen ingerkereső gyermek. A kutatások szerint a gyermek temperamentuma és a szülői viselkedés kölcsönhatása fontos tényező lehet bizonyos későbbi érzelmi nehézségek szempontjából.
Hogyan tanulja meg a gyermek az önszabályozást?
A kisgyermek nem születik kész önszabályozással. Kezdetben a felnőtt segítségével tanulja meg, hogyan lehet megnyugodni, várni, feszültséget kezelni vagy csalódást elviselni. Ezt nevezzük társszabályozásnak.
Ha a felnőtt nyugodtan és kiszámíthatóan reagál, a gyermek fokozatosan tapasztalatot szerez arról, hogy az erős érzelmek kezelhetők. Ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek mindig nyugodtnak kell lennie. Sokkal inkább azt, hogy ha kibillen egy helyzetben, utána képes legyen visszatérni, rendezni a kapcsolatot és akár kimondani:
„Most én is nagyon mérges lettem. Nem így szerettem volna beszélni veled.”
A gyermek ebből is tanul.
A következetesség nem merevség
A következetesség nem azt jelenti, hogy minden helyzetben mindig ugyanúgy kell reagálni. A gyermekek állapota változik. Másként működik egy kipihent, jóllakott gyermek, mint egy fáradt, éhes vagy túlterhelt gyermek.
A jó határ ezért egyszerre kiszámítható és rugalmas. A szabály lényege megmaradhat, miközben a felnőtt figyelembe veszi a gyermek aktuális állapotát.
Mi történik, ha túl sok a büntetés?
A büntetés rövid távon valóban megállíthat egy viselkedést, de önmagában nem feltétlenül tanítja meg a gyermeknek, mit tegyen helyette. Ha egy gyermek azért nem csinál valamit, mert fél a következménytől, az nem ugyanaz, mint amikor már érti a szabályt és képes szabályozni a saját viselkedését. A megszégyenítés, fenyegetés vagy kemény büntetés ráadásul ronthatja a kapcsolat biztonságát, különösen akkor, ha rendszeresen alkalmazzák.
Sokkal tanítóbb lehet, ha a felnőtt:
világosan megnevezi a határt,
megmutatja az elfogadható alternatívát,
szükség esetén következményt alkalmaz,
és utána segít helyreállítani a kapcsolatot.
És ha túl kevés a határ?
A másik véglet sem könnyíti meg a gyermek dolgát. Ha a szabályok kiszámíthatatlanok, vagy mindig attól függnek, mennyire fáradt a felnőtt, a gyermek számára nehezebb megtanulni, mire számíthat. A határ biztonságot is ad.
Egy kisgyermek még nem képes minden helyzetben eldönteni, mi jó neki hosszú távon. Szüksége van arra, hogy a felnőtt vállalja a vezető szerepet. Ez azonban nem uralkodást jelent, hanem felelősséget.
A szülő állapota is számít
A nevelés nem vákuumban történik. Egy kimerült, tartós stresszben élő szülőnek sokkal nehezebb türelmesen reagálnia.
A kutatások szerint a szülői stressz összefügghet a gyermekek érzelmi és viselkedési problémáival, ezért a család támogatásakor nemcsak a gyermekre, hanem a szülő terheltségére is érdemes figyelni. Ezért a szülő saját pihenése, támogatása és segítségkérése nem luxus, hanem a családi működés része.
Hogyan hat mindez hosszú távon?
A gyermekkor tapasztalatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermek később:
hogyan kezeli a feszültséget,
hogyan viseli a kudarcot,
mennyire tud segítséget kérni,
hogyan alakít kapcsolatokat,
hogyan reagál konfliktusokra,
mennyire bízik önmagában,
és hogyan viszonyul a szabályokhoz.
De fontos hangsúlyozni: a gyermek jövője nincs előre eldöntve néhány szülői hibától vagy nehéz időszaktól. A fejlődés rugalmas.
A későbbi tapasztalatok, kapcsolatok, közösségi élmények és támogató környezet is jelentősen alakíthatják a gyermek fejlődési útját.
A viselkedés mögött mindig érdemes keresni az okot
A nevelés hatása a gyermek viselkedésére nem önmagában érvényesül, hanem a temperamentummal, az idegrendszeri sajátosságokkal és a környezettel együtt alakítja a fejlődést. Ha egy gyermek gyakran dühös, impulzív, visszahúzódó, figyelmetlen vagy együttműködésre nehezen képes, nem biztos, hogy a nevelés a fő ok.
A háttérben állhat például:
életkori sajátosság,
fáradtság,
szenzoros túlterhelődés,
kommunikációs nehézség,
figyelmi probléma,
szorongás,
mozgásos vagy idegrendszeri éretlenség,
vagy más fejlődési sajátosság.
Ezért a viselkedést érdemes jelzésként, nem pusztán „rosszaságként” értelmezni.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Érdemes szakemberrel beszélni, ha a gyermek viselkedése:
hosszabb ideje jelentős nehézséget okoz,
több helyzetben is megjelenik,
akadályozza az óvodai vagy iskolai működést,
veszélyezteti önmagát vagy másokat,
nagyon megterheli a családi kapcsolatokat,
vagy más fejlődési nehézségek is társulnak hozzá.
Ilyenkor fontos lehet annak feltérképezése, hogy mi áll a viselkedés mögött.
A viselkedési nehézségek esetén alkalmazott bizonyítékalapú szülői programok kutatások szerint javíthatják a gyermek működését és a szülői készségeket is.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
Mi állhat a heves érzelmi reakciók mögött, és hogyan segíthetjük a gyermeket az önszabályozásban?
Alvási, táplálási, megnyugtathatósági és érzelmi szabályozási nehézségekről.
Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek idegrendszeri érése további támogatást igényelhet?
Hogyan befolyásolhatják az érzékszervi feldolgozási nehézségek a viselkedést, a figyelmet és az alkalmazkodást?
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet feltérképezni, hogy a gyermek viselkedési nehézségei mögött milyen mozgásos, figyelmi, szenzoros vagy önszabályozási tényezők állhatnak.
Játékos mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között a figyelmet, az önszabályozást, a mozgáskoordinációt, a testtudatot és az idegrendszeri éréshez kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked viselkedése mögött életkori sajátosság, önszabályozási nehézség vagy más fejlődési tényező állhat-e, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.
Hozzászólások