Idegrendszeri éretlenség gyermekkorban – milyen jelekre érdemes figyelni?
Frissítve: okt. 9.
Gyermekkorban gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy „éretlen az idegrendszere”. De mit jelent ez valójában?
Az idegrendszer fejlődése hosszú és összetett folyamat. Már a magzati életben elkezdődik, és a születés után még hosszú éveken keresztül folytatódik. Közben a gyermek folyamatosan tanul: mozog, érzékel, felfedezi a környezetét, kommunikál, kapcsolatokat alakít ki, egyre összetettebb feladatokat old meg.
A fejlődés ütemében természetes egyéni különbségek vannak. Nem minden gyermek ugyanakkor kezd el járni, beszélni, biciklizni vagy ügyesen rajzolni.
Vannak azonban olyan jelek, amelyek tartós fennállása vagy együttes megjelenése esetén érdemes közelebbről megvizsgálni a gyermek fejlődését.
Mit jelent az idegrendszeri éretlenség?
Az idegrendszeri éretlenség nem önálló orvosi diagnózis. A hétköznapi és fejlesztőpedagógiai szóhasználatban inkább arra utalunk vele, hogy a gyermek bizonyos funkciói még nem működnek olyan szervezetten vagy hatékonyan, mint ami az életkora alapján várható lenne.
Ez megjelenhet például:
a mozgáskoordinációban,
az egyensúlyban,
a figyelem szabályozásában,
az érzékszervi információk feldolgozásában,
a beszéd és kommunikáció fejlődésében,
a finommotorikában,
az önszabályozásban,
vagy a mindennapi feladatok megszervezésében.
Fontos, hogy egyetlen tünetből nem lehet idegrendszeri éretlenségre következtetni. Mindig a gyermek egész fejlődését és az egyes jelek együttesét kell néznünk.
Hogyan fejlődik a gyermek idegrendszere?
A fejlődést genetikai, biológiai és környezeti tényezők együttesen alakítják. A gyermek fejlődése nem egyszerűen egy előre meghatározott „lépcsősor”, amelyen minden gyermeknek pontosan ugyanabban a sorrendben és ugyanabban az időpontban kell végighaladnia.
A tapasztalatnak ugyanakkor fontos szerepe van.
Amikor egy kisgyermek forog, helyet változtat, feláll, járni kezd, mászik, kapaszkodik, tárgyakat fog meg vagy egyensúlyoz, egyszerre rengeteg érzékszervi és mozgásos információt dolgoz fel. A mozgás, az érzékelés és a környezet felfedezése egymással szorosan összekapcsolódó fejlődési folyamatok.
Ezért fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége szabadon mozogni, próbálkozni, játszani és tapasztalatokat szerezni.
Mi a helyzet a kúszás és mászás kimaradásával?
Erről külön szeretnék beszélni, mert sok szülő aggódik amiatt, ha gyermeke nem kúszott vagy nem mászott a „tankönyvi” módon.
A korábbi szakmai szemlélet gyakran nagyon nagy jelentőséget tulajdonított a kúszásnak és a mászásnak, és ezek kimaradását későbbi tanulási, egyensúlyi vagy koordinációs problémák közvetlen okaként értelmezte.
Ma ezt már árnyaltabban látjuk.
A kutatások alapján a korai mozgásfejlődés valóban értékes információt adhat a gyermek fejlődéséről, és egyes neurofejlődési állapotok esetén gyakoribb a mozgásmérföldkövek későbbi elérése. Ugyanakkor a kúszás kimaradása önmagában nem bizonyít idegrendszeri éretlenséget, és nem mondhatjuk, hogy szükségszerűen későbbi tanulási vagy viselkedési problémát okoz.
Én ezért nem egyetlen fejlődési állomást nézek, hanem a gyermek teljes mozgásfejlődési történetét és jelenlegi működését.
Milyen jelekre érdemes figyelni csecsemő- és kisgyermekkorban?
Érdemes szakemberrel konzultálni, ha a szülő tartós vagy jelentős eltérést tapasztal például a gyermek:
mozgásfejlődésében,
izomtónusában vagy testtartásában,
mozgásainak minőségében,
kommunikációjában vagy beszédfejlődésében,
környezetére adott reakcióiban,
játékában,
kapcsolatteremtésében,
vagy érzékszervi ingerekre adott reakcióiban.
Nem az a lényeg, hogy egy gyermek minden fejlődési állomást pontosan ugyanabban az életkorban érjen el, mint más gyermekek. A fejlődés mintázata, minősége és változása legalább olyan fontos, mint az időpont.
Az idegrendszeri éretlenség jelei óvodáskorban
Óvodáskorban már összetettebb feladatokkal találkozik a gyermek, ezért olyan nehézségek is láthatóbbá válhatnak, amelyek korábban kevésbé tűntek fel.
Figyelmet érdemelhet például, ha a gyermek:
feltűnően ügyetlen, gyakran elesik vagy nekimegy tárgyaknak;
nehezen tanul meg új mozgásokat;
bizonytalan az egyensúlyt igénylő helyzetekben;
kerüli a mászókát, hintát vagy bizonyos mozgásos játékokat;
finommotoros feladatokban nehézséget mutat;
nem szeret rajzolni, színezni vagy eszközökkel manipulálni;
nehezen öltözik vagy használ evőeszközt;
nehezen tartja fenn a figyelmét;
feltűnően sok mozgást igényel, vagy éppen kerüli a mozgást;
bizonyos hangokra, érintésekre, fényekre, szagokra vagy anyagokra szokatlanul erősen reagál;
könnyen túlterhelődik;
nehezen nyugszik meg;
játékában, kommunikációjában vagy társas kapcsolataiban tartós nehézségek mutatkoznak.
Ezek közül egyik sem bizonyít önmagában idegrendszeri problémát. Sokféle oka lehet annak, ha egy gyermek valamely területen nehezebben boldogul.
A tünetlista nem diagnózis.
Iskoláskorban is megmutatkozhatnak a nehézségek
Az iskolakezdés jelentősen megnöveli a gyermekkel szembeni elvárásokat.
Hosszabb ideig kell figyelnie, ülve maradnia, utasításokat követnie, sorrendeket megjegyeznie, írnia, olvasnia, térben és síkban tájékozódnia, valamint egyre önállóbban megszerveznie a feladatait.
Ilyenkor válhat feltűnővé például:
a figyelem könnyű elterelődése,
a feladatok lassú vagy nehéz megszervezése,
a mozgáskoordináció bizonytalansága,
a finommotorika vagy grafomotorika nehézsége,
a jobb–bal irányok bizonytalansága,
a sorozatok követésének nehézsége,
a gyors kifáradás,
a túlterhelődés,
vagy az önszabályozás nehézsége.
Itt is fontos hangsúlyozni: ezeknek számos különböző oka lehet, ezért nem érdemes egyetlen magyarázatot rájuk húzni.
Szenzoros nehézség vagy idegrendszeri éretlenség?
A két kifejezést sokszor egymás helyett használják, pedig nem teljesen ugyanazt jelentik.
A szenzoros feldolgozás során az idegrendszer a testből és a környezetből érkező információkat – például érintést, hangot, látványt, mozgást, egyensúlyi és testhelyzeti információkat – fogadja és szervezi.
Ha ezen a területen nehézség jelentkezik, előfordulhat, hogy a gyermek bizonyos ingerekre különösen érzékenyen reagál, más ingereket pedig kifejezetten keres.
Ez megjelenhet például abban, hogy:
zavarják bizonyos ruhák vagy címkék,
befogja a fülét bizonyos hangokra,
válogatós az ételek állaga miatt,
sokat pörög, ugrál vagy ütközik,
kerüli a hintázást vagy mászást,
nehezen viseli a zsúfolt, zajos környezetet.
Ezeket a jelenségeket mindig a gyermek teljes működésének részeként érdemes értelmezni.
Miért fontos a mozgás?
A mozgás a gyermek fejlődésének természetes része.
Mozgás közben folyamatosan együtt dolgozik az egyensúlyi rendszer, a propriocepció – vagyis a test helyzetéről érkező információ –, a látás, a tapintás, valamint a mozgástervezés és koordináció.
Ezért a változatos mozgásos tapasztalatoknak fontos szerepük van a gyermek fejlődésében.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden figyelmi, viselkedési vagy tanulási probléma mozgással „kezelhető”, és azt sem, hogy minden nehézség hátterében idegrendszeri éretlenség áll.
A gyermek egészét kell néznünk.
Mit tehet a szülő otthon?
Az idegrendszeri fejlődés támogatása nem azt jelenti, hogy a gyermeknek egész nap fejlesztő feladatokat kell végeznie.
Sőt.
A hétköznapi élet rengeteg értékes tapasztalatot kínál:
szabadtéri játék,
futás és ugrás,
mászás,
egyensúlyozás,
labdajáték,
gyurmázás,
rajzolás,
építés,
közös mondókázás és éneklés,
önálló öltözködés,
egyszerű házimunkák,
és mindenekelőtt a szabad játék.
Nem az ingerek mennyisége a cél, hanem az, hogy a gyermek életkorának és egyéni szükségleteinek megfelelő, változatos tapasztalatokat szerezhessen.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha egy szülő azt érzi, hogy gyermeke fejlődése valamely területen jelentősen eltér társaiétól, vagy ugyanazok a nehézségek hosszabb időn keresztül, több élethelyzetben is megjelennek, érdemes szakember véleményét kérni.
Különösen fontos a kivizsgálás, ha fejlődési visszaesés tapasztalható – vagyis a gyermek korábban már meglévő készségeket veszít el.
A cél nem az, hogy minél gyorsabban címkét adjunk a gyermeknek.
A cél az, hogy megértsük, mely területeken van szüksége támogatásra.
Hogyan tudok segíteni?
Gyógypedagógusként és mozgásfejlesztő szakemberként számomra mindig az egész gyermek a fontos.
Az állapotfelmérés során nem egyetlen tünetet keresek. Megnézem a gyermek mozgását, koordinációját, egyensúlyát, szenzomotoros működését és azokat a területeket, amelyek az adott gyermek fejlődésének megértéséhez fontosak.
A tapasztalatok alapján lehet eldönteni, hogy szükség van-e további vizsgálatra, más szakember bevonására vagy fejlesztésre.
Ha indokolt, szenzomotoros mozgásfejlesztéssel támogatom a gyermek fejlődését.
Nem tüneteket kezelek, az alapokat építem.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó - Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább!
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked idegrendszeri érése megfelelő ütemben halad-e, vagy a tapasztalt nehézségek indokolnak-e további támogatást, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni, és meghatározni a következő lépéseket.
Hozzászólások