Idegrendszer érése, éretlensége

Idegrendszer érése

Minden szülőnek vágya, hogy gyermeke boldog, kiegyensúlyozott legyen, sikeresen illeszkedjen be az óvodai, iskolai majd a felnőtt életbe. Minden életkorban a sikeres beválás az idegrendszer érettségétől függ.

Ahhoz, hogy egy csecsemőnek elkezdjen a mozgása fejlődni, nem pusztán izomerő vagy az izmok állapotának kérdése. A fejlődéséhez szüksége van megfelelő ingerekre, motivációra, elég helyre. Ezek a tényezők első hallásra nem tűnnek nagy dolgoknak, de számtalan olyan esettel találkoztam, amikor a túlféltő környezet miatt nem tudott a csecsemő eleget kísérletezni, így szép lassan a motivációja is eltűnt. A másik véglet, mikor a gyermek túl van ingerelve, akár játékokkal, akár mozgásfejlesztéssel. Egy idő után ezekkel a feleslegesen kapott ingerekkel „túltelítődik”, az erre még nem érett idegrendszere nem tudja megfelelően feldolgozni.

A központi idegrendszer fejlődése, érése egy komplex, ge­netikusan meghatározott, „időzített” stádiumokból, lépcsőfokokból álló folyamat, amelyet azonban a környezeti tényezők pozitív és negatív irányban is befolyásolhatnak. Az agyi érési folyamat legjelentősebb és legdrámaibb változásai a magzati élet és a ko­rai gyermekkor során játszódnak le, melyek eredményeként végül szerkezetileg és funkcionálisan is kialakul az „érett”, felnőttre jellemző központi idegrendszer.

E dinamikus fizikai, szerkezeti fejlődési, érési folyamat során jellegzetes funkcionális fejlődési jeleket figyelhetünk meg, melyek megjelenésének, változásának ismerete lehetőséget ad az újszü­lött vagy csecsemő fejlődésének felmérésére. Az agy évekig tartó, hosszú érési folyamata önmagában is számos sérülés vagy rend­ellenes fejlődés forrását jelentheti. A normális ütemben fejlődő, tehát bizonyos életkorokban megfelelő érettséget mutató idegrend­szer azonban sokkal kevésbé sérülékeny, ill. fogékony bizonyos környezeti, toxikus ártalmakra, mint az éretlen idegrendszer.

Mitől alakulhat ki éretlen idegrendszer?

Az idegrendszeri éretlenség azt jelenti, hogy valamilyen fejlődési területen valamilyen hiányosság van a gyermeknél. Ez jelentkezhet a mozgásban, szociális és értelmi fejlődésben egyaránt.

Általában a terhesség vagy a szülés alatt történik olyan esemény, ami negatívan hat az agy érési folyamataira Például a várandósság alatti fertőzések, a dohányzás, alkohol fogyasztás, kezeletlen cukorbetegség, vagy magas vérnyomás is lehet a későbbi probléma oka. Nagyobb a rizikó koraszülöttek esetében, mivel ők eleve éretlenebben születnek, így sérülékenyebbek is. A szülés közben előforduló komplikációk, vagy a csecsemő és kisgyerekkori súlyos betegségek is kockázati tényezők.

Ezek leginkább mozgásfejlődési rendellenességekben, agyi eredetű izomgyengeségben, tanulási- és magatartásproblémákban jelentkeznek.

Honnan tudható, hogy adott életkorban érett-e a gyermek idegrendszere?

Normál esetben a gyermek jól reagál az őt körülvevő környezetére: a látott, hallott, mozgásából eredő érzékleteit pontosan felveszi, feldolgozza, összekapcsolja, majd a helyzetnek megfelelően reagál rá beszédében, írásában, gondolkodásában, mozgásában.

Az idegrendszer éretlensége esetén az oda bejutó információk felvétele, összekapcsolása vagy feldolgozása hibás, hiányos. Ez azért baj, mert a gyermek választervezése is hiányos vagy hibás lesz. Ennek eredményeképpen a gyermeket kudarcok érik.

És ez miért baj?

Mondok egy példát. Olyan gyermek, aki például túl korán elkezdett járni – így a kúszást, mászást nem tudta elég ideig gyakorolni – valószínűsíthetően gyengébb egyensúlyérzékkel fog rendelkezni. Sokat esik – kel, nem tudja a nagy mozgásait koordinálni, nekimegy dolgoknak, lever dolgokat, sokat balesetezik. Azzal, hogy az egyensúlya (vesztibuláris rendszere) nem a megfelelőképpen fejlődött, az instabil, vagy kicsit megváltozott minőségű talajokkal való érintkezéskor elveszti uralmát teste fölött. Nem tudja megtartani az egyensúlyát, nem érzékeli megfelelően helyzetét a térben, így nem tud adaptív választ adni a megváltozott körülményre, tehát elesik. Az idegrendszer nem elég érett ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket megoldja. Majd a sok csalódás, szülők, társak, pedagógusok rosszalló nézése miatt elbizonytalanodik magában, kudarcnak éli meg ezeket a helyzeteket, dühösen, esetleg agresszíven, vagy pont az ellentétesen, a világtól elbújva, félénken viselkedik. Innentől kezdve kimondható, hogy az idegrendszer éretlensége miatt és a szenzoros feldolgozási zavara miatt, a szociális kapcsolatai nehézségbe ütköznek.

Elmondható, hogy azok a gyermekek, akik folyamatosan izegnek - mozognak, sokat esnek – kelnek és látszólag a mozgáskoordinációval vannak problémáik, nem csak mozgásfejlesztésre szorulnak. Sokkal inkább komplex szemléletű, szenzoros és mozgásos tapasztalatszerzésre van szükségük, melyek szép lassan a szociális kapcsolataira, viselkedésére is pozitív hatással lesznek. A túl-, és alul ingerelt idegrendszer is okozhat problémát, sajnos ezeknek kialakulása, vagy okai még nem tisztázottak. Vannak tényezők, amiről tudjuk, hogy hozzájárulnak az szenzoros érzékenység, tanulási-, és viselkedési zavarok kialakulásához (kúszás, mászás kimaradása), de tisztán nem mondható ki, hogy mindenkire ugyan az vonatkozik.

Milyen tünetei vannak az idegrendszer éretlenségének a babáknál?

A legkorábbi tünetek már újszülött korban jelentkeznek. Fel kell figyelnünk a következő tünetekre:

• Nem tartja a fejét

• Túl feszes vagy túl laza az izomzata

• Túl sokat sír vagy éppen túl nyugodt a baba

• Aluszékony vagy ellenkezőleg, nagyon keveset alszik

• A mozgás vagy beszédfejlődése késik, lassan indult be, elmarad korosztályától

A későbbiekben milyen tünetek jelentkezhetnek, amelyek az idegrendszeri éretlenségre figyelmeztethetik a szülőt?

Az idegrendszer éretlenségének markánsabb tünetei óvodáskorban és később az iskolában jelentkeznek.

• Egy gyermeknek 3 éves korára folyékonyan, mondatokban kell beszélnie. Akkor beszélhetünk idegrendszeri zavarról, ha nem indul be a beszéd (vagy mondatok helyett csak szavakat használ a gyermek); illetve, ha csak beszél, de nem adekvátan (pl. a babára azt mondja, hogy autó, vagy még mindig "halandzsa" nyelven beszél).

• Szintén figyelmeztető jel, ha a gyermek beszédfejlődése nem indul be a közösségbe kerülve sem. Ilyenkor mozgásfejlesztő szakember segítségét kell kérni, aki egy fül- orr gégész szakorvosi vizsgálatot és hallásvizsgálat elvégzését fogja javasolni.

• Idegrendszeri éretlenséget jelezhet, ha a gyermek a mozgásfejlődésében elmarad a korosztályától, a mozgáskoordinációja nem jó (csetlik-botlik, sokszor elesik), tériszonya, egyensúlyi problémái vannak.

• Érdemes odafigyelni, ha gondjai adódnak az öltözködéssel (gombok, cipzárak, cipőfűző), vagy nehezen, vagy nem tud megtanulni úszni, kerékpározni.

• Idegrendszeri éretlenség gyanúját veti fel, ha figyelemzavart tapasztal a szülő (nem tud egy mesét végighallgatni, hiperaktív). Problémát jelezhet, ha viselkedési zavarok jelentkeznek a gyermeknél (nem tud beilleszkedni, magányosan játszik), vagy ha a gyermek fáradékony, hamar kilép a játékszituációból.

• A játéktevékenység fejletlensége szintén figyelmeztető jel lehet (szerepjáték elmaradása, szabályjátékok kerülése, érdeklődés hiánya).

• Amennyiben 5 évesen még szopja az ujját, ágyba pisil, fényre, hangra, érintésre túl érzékeny a gyermek, szintén érdemes szakemberhez fordulni.

• Komoly figyelmeztető jel, ha a gyerkőc 5-6 éves korára nem rajzol vagy színez akkor sem, ha a társai rajzolnak.

• Vegyük észre, ha gyermekünk 6 éves korára sincs tisztában az irányokkal, ha keveri a jobb-bal oldalát, és nincs kialakult kézdominanciája.

Figyelmeztető jel lehet még:

• Ügyetlen a gyerek mozgása, óvodás (5-6 éves) korban még nem tud bukfencezni, mászókázni, ugrani, biciklizni

• Rossz a mozgáskoordinációja, ügyetlen, sokszor elesik,

• Gyenge kézügyesség, nem szeret rajzolni még 5-6 évesen sem

• Nem képes egyedül felöltözni, nem tud megtanulni cipőt kötni (5-6)

• 5 éves kor után nem szobatiszta éjszakára

• Fényre, hangokra, érintésre túl érzékeny

• Óvoda végére még mindig nem tudja a bal és jobb kezét megkülönböztetni.

• Könnyen elfárad, gyakran felpörög, sokszor hisztis, elhúzódik a dackorszak.

• Figyelmetlen, könnyen elterelődik a figyelme,

• Hiperaktív, érzékeny, viselkedési zavarok jelentkeznek

• A játéktevékenység fejletlen szintje (pl szerepjáték elmaradása)

• Önállótlan több területen

• Beszédhibák, artikulációs problémák

• Gyenge immunrendszer, gyakran beteg

• Szorongó, túl visszahúzódó vagy épp nincs veszélyérzete

• Érzelmileg labilis, félős, ijedős

• Alvásproblémái vannak

• Nehezen tanul meg mondókát

Mit tehetünk?

Ha időben elkezdjük a mozgás alapú terápiát, akkor az idegrendszeri éretlenség sikeresen kezelhető! Minél hamarabb kezdjük el, annál nagyobb esélye van a sikernek.

A LongiKid© és az Állapot és mozgásvizsgálat a háttérben lévő okokat tárja fel, a komplex szemléletű TSMT terápia és a szenzomotoros fejlesztés pedig kezeli azt.