Miért baj, ha egyes mozgásfejlődési fázisok kimaradnak, vagy felcserélődnek?

A mozgásfejlődés minden fejlődés alapja. Ha ebbe a fejlődésbe hiba csúszik, nyelvi és értelmi fejlődés is sérülhet.

Ugyanakkor a mozgásfejlődés eltérései jelezhetik az idegrendszer érési folyamatának eltéréseit, elakadásait.

Számos újszülött-kori, illetve kora gyermekkori agykutatás témája, hogy az idegrendszer fejlődése különböző, egymást meghatározott sorrendben követő érési szakaszból áll. Fontos, hogy valamennyi fejlődési szakasznak meghatározott időben szükséges bekövetkeznie, mely alatt lezajlanak az adott képesség kifejlődéséhez szükséges, egymásra épülő részfolyamatok.

Amennyiben az idegrendszert már kora csecsemőkortól optimális hatások érik, akkor értelemszerűen a kellő időben jelennek majd meg a részképességek és az ezekre épülő képességek előfeltételei, legyen szó mozgás- vagy épp beszédfejlődésről.

Azonban, ha az idegrendszer stimulációja nem megfelelő, vagy esetleg akadályoztatott, beszéljünk akár koraszülöttségről, születéskori oxigénhiányról, vagy éppen a környezeti ingerek hiányáról, megtörténhet, hogy kimaradnak, vagy netán hiányosan rögzülnek olyan működési mechanizmusok, melyek visszavethetik, de bizonyos esetekben kóros irányba el is torzíthatják a fejlődési folyamatot.

Egyfelől a mozgásfejlődési szakaszok egymásra épülnek: a nagymozgások egy megadott sorrendben kell, hogy kövessék egymást, például a mászásnak meg kell előznie a járást.

Az izmok munkája egy összetett mozgásszervi, neurológiai folyamat. A megkésett mozgásfejlődés is tünet, ugyanígy a mozgásforma kimaradása vagy felcserélődése is, mert egyik mozgásnak a másikra kell épülnie. Ahogy fejlődik az idegrendszer, úgy hozza az egyre magasabb szintű, bonyolultabb mozgásokat. Ezek a mozgások a csecsemőkor egy meghatározott idejében kell, hogy bekövetkezzenek, nem maradhatnak ki és nem cserélődhetnek fel.

Másfelől minden gyermek mozgásfejlődési üteme más, nem minden egyéves baba jár és nem is kell, hogy mindenki azonos időben pont ugyanazt a mozgásformát sajátítsa el. Bár igaz, hogy eltérő ütemben fejlődnek a babák, de bizonyos időhatárokon belül azért meg kell kezdődniük a különféle mozgásoknak. Könnyen beláthatjuk, hogy például ha egy egyéves baba még nem képes önállóan egyedül ülni, akkor ott valami gond van, amellyel érdemes foglalkozni. Ha a mozgásfejlődés legkésőbbi idejében sem tapasztalja azt a szülő, hogy gyermeke elsajátította a nagymozgást, akkor mindenképpen érdemes mozgásfejlesztő szakemberhez fordulni.

A tájékozottság mellett minden szülőt arra biztatok, hogy hallgasson a megérzéseire. Ha úgy érzi, hogy valami nem stimmel gyermeke fejlődésével, akkor érdemes korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez fordulni, csak ők lesznek ugyanis azok, akik megfelelő kompetencia birtokában szakvéleményt tudnak adni a baba fejlődéséről.

Amennyiben elmaradást tapasztal a szakember, nem kell megijedni.

Mozgásterápiával - a mozgásfejlődés egyes stádiumainak végigjárásával - lehetséges az idegrendszer "újrahuzalozása".

A lényeg, hogy időben megkezdődjön a fejlesztés, hiszen a nagymozgások nagy szerepet játszanak az agyféltekék közötti kapcsolatok kiépítésében.

Ennek hiányában - jobb esetben - találkozhatunk majd azokkal a gyerekekkel, akik nem tudnak fára mászni, "bénák" a tornaórán és egyáltalán szinte minden mozgással kapcsolatos dologban ügyetlenek. Rosszabbik esetben már kisiskolás korban koordinációs problémák és tanulási nehézségek (diszlexia, diszgráfia) jelentkezhetnek.

Éppen ezért nem érdemes azokra a véleményekre hallgatni, amelyek egy vállrándítással elintézik a problémát: majd kinövi a gyerek a rossz beidegződéseket, lusta, duci és azért nem kúszik.

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint nincs olyan, hogy egy gyerek azért nem sajátított el egy nagymozgást, mert lusta. Minden jel egyben tünet is, amellyel foglalkozni kell.

Korai életszakaszban és kitartó fejlesztéssel gyógyítható problémákról van szó. A lényeg az időben felismert eltérés és a minél korábbi fejlesztés megkezdése.

Töltsd le útmutatónkat az egészséges fejlődés mérföldköveiről!