Dühroham gyermekkorban - mi történik a gyerek idegrendszerében?
Frissítve: 4 nappal ezelőtt
Amikor egy gyermek sírni, kiabálni kezd, földre veti magát, üt, rúg, vagy egyszerűen képtelen együttműködni, a szülő számára nagyon nehéz lehet eldönteni:
Mi történik vele? Miért nem tud megnyugodni? Miért nem hallgat rám?
A dühroham gyermekkorban a fejlődés természetes velejárója is lehet, hiszen az érzelmek szabályozásához szükséges képességek fokozatosan fejlődnek. Az érzelmek szabályozásához szükséges képességek ugyanis fokozatosan fejlődnek.
Ugyanakkor nem minden dühkitörés egyforma, és nem minden gyermek ugyanazért kerül nehéz helyzetbe.
Éppen ezért a viselkedés mellett érdemes azt is megfigyelni, mi történt előtte, milyen állapotban volt a gyermek, és mi segített neki utána megnyugodni.
Dühroham gyermekkorban - mi történik a gyerek idegrendszerében?
Erős érzelmi helyzetben a gyermek szervezete fokozott készenléti állapotba kerülhet.
Megváltozhat a légzése, szaporábbá válhat a szívverése, megfeszülhetnek az izmai. Közben sokkal nehezebbé válhat számára a figyelem, a gondolkodás és a szülői magyarázatok követése.
Az agy érzelmi reakciókban részt vevő területei és az önszabályozást támogató agyi hálózatok folyamatosan együttműködnek. Gyermekkorban azonban ezek a szabályozási folyamatok még fejlődésben vannak.
Ezért egy erősen feldúlt kisgyermektől nem várhatjuk ugyanazt az érzelemszabályozást, mint egy felnőttől.
Ez azonban nem jelenti azt sem, hogy minden dühkitörés kizárólag „idegrendszeri éretlenség”.
A viselkedést az életkor, a temperamentum, a fáradtság, az éhség, a frusztráció, a kommunikációs képességek, a környezet, az érzékelési sajátosságok és számos más tényező is befolyásolhatja.
Mi az a szenzoros túlterhelés?
Néha egyszerűen túl sok inger éri a gyermeket.
Gondoljunk egy zsúfolt bevásárlóközpontra: erős fények, háttérzene, beszélgetések, szagok, emberek, érintések, mozgás mindenütt.
A gyermek idegrendszerének mindezeket az információkat fel kell dolgoznia.
Egyes gyermekek bizonyos ingerekre érzékenyebben reagálnak. Számukra egy zajos, zsúfolt vagy kiszámíthatatlan környezet különösen megterhelő lehet.
Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyermek befogja a fülét, menekülni szeretne, nyugtalanná válik, sírni kezd, visszahúzódik vagy erős viselkedéses reakcióval jelzi, hogy túl sok számára a helyzet.
Fontos azonban, hogy nem minden dühroham szenzoros túlterhelés, és a kettőt nem szabad automatikusan azonosítani.
Mi válthat ki dühkitörést?
Nagyon sokféle helyzet állhat a háttérben.
Ilyen lehet például:
fáradtság vagy éhség,
frusztráció,
várakozás,
egy kedvelt tevékenység befejezése,
hirtelen változás,
kommunikációs nehézség,
túl sok vagy kellemetlen érzékszervi inger,
félelem vagy bizonytalanság,
túl sok elvárás egyszerre.
Ezért az egyik leghasznosabb kérdés nem az, hogy:
„Miért viselkedik már megint így?”
hanem:
„Mi történt közvetlenül azelőtt, hogy elveszítette az egyensúlyát?”
Mit tegyünk a dühroham közben?
Amikor a gyermek már nagyon feldúlt, általában nem ez a megfelelő pillanat a hosszú magyarázatokra vagy a tanításra.
Elsőként a biztonságra érdemes figyelni.
Ha lehet, csökkentsük a környezeti terhelést. Beszéljünk kevés szóval, nyugodt hangon, és adjunk időt a gyermeknek.
Nem minden gyermek ugyanattól nyugszik meg. Van, akinek a szülő közelsége segít, másnak némi térre van szüksége.
Az érintést sem érdemes automatikusan erőltetni. Egy ölelés az egyik gyermeknek megnyugtató lehet, a másiknak ebben az állapotban további terhelést jelenthet.
A lényeg, hogy előbb segítsünk visszakerülni egy nyugodtabb állapotba, és csak utána beszéljük meg, mi történt.
Mit tehetünk a dührohamok megelőzéséért?
Sokat segíthet, ha megfigyeljük a visszatérő mintázatokat.
Érdemes figyelni:
mikor fordulnak elő leggyakrabban,
mi történt közvetlenül előtte,
fáradt vagy éhes volt-e a gyermek,
milyen környezetben történt,
változás vagy váratlan esemény előzte-e meg,
mi segített végül megnyugodni.
A kiszámíthatóság sok gyermek számára biztonságot jelent.
Hasznos lehet előre jelezni például:
„Még öt percet játszhatsz, utána indulunk.”
Kisebb gyermekeknél képek, egyszerű napirend vagy a „most – utána” típusú vizuális segítség is támogathatja az átmeneteket.
Nem minden dührohamot kell megelőzni
Ez is fontos.
A cél nem az, hogy a gyermek soha ne legyen mérges, csalódott vagy frusztrált.
Ezek természetes emberi érzelmek.
A gyermeknek fokozatosan azt kell megtanulnia, hogyan ismerje fel és fejezze ki az érzéseit, hogyan kérjen segítséget, és hogyan térjen vissza egy nyugodtabb állapotba.
Ehhez eleinte nagy szüksége van a felnőtt támogatására.
Mi lehet a mozgás szerepe?
A rendszeres, örömteli mozgás fontos része a gyermek egészséges fejlődésének.
Mozgás közben a gyermek sokféle testi és érzékelési tapasztalatot szerez, gyakorolja a mozgásszervezést, az egyensúlyt, a koordinációt és a testének használatát.
A mozgás emellett a mindennapi feszültség levezetésének és a jó közérzet támogatásának is természetes eszköze lehet.
Ha egy gyermeknél a gyakori dühkitörések mellett mozgásos, érzékelési, figyelmi vagy más fejlődési nehézségek is megfigyelhetők, egy állapotfelmérés segíthet pontosabb képet kapni az erősségeiről és a támogatást igénylő területekről.
A szenzomotoros mozgásfejlesztést azonban nem tekinthetjük önmagában a dührohamok kezelésének. A fejlesztés szükségességét mindig a gyermek egyéni állapota és szükségletei alapján érdemes megítélni.
Mikor érdemes segítséget kérni?
A dühkitörések gyakoriak lehetnek kisgyermekkorban, de érdemes szakemberrel konzultálni, ha például:
nagyon gyakoriak vagy szélsőségesen intenzívek,
rendszeresen hosszú ideig tartanak,
a gyermek önmagában vagy másban kárt tesz,
jelentősen megnehezítik az óvodai, iskolai vagy családi mindennapokat,
a gyermek két dühkitörés között is tartósan ingerlékeny vagy nehezen szabályozható,
vagy más fejlődési, kommunikációs, érzékelési vagy viselkedési nehézség is felmerül.
Ilyenkor nem az a cél, hogy címkét adjunk a gyermeknek, hanem hogy megértsük, mi áll a viselkedése hátterében, és milyen segítségre van szüksége.
A viselkedés mögött mindig van valami
Egy dühkitörésből önmagában nem tudjuk megmondani, mi történik a gyermekkel.
De ha a viselkedés mögé nézünk, sokkal többet megtudhatunk róla.
Lehet, hogy elfáradt.
Lehet, hogy csalódott.
Lehet, hogy túl sok inger érte.
Lehet, hogy még nem tudja szavakkal elmondani, amit érez.
És lehet, hogy egyszerűen egy olyan képességet tanul, amelynek kialakulásához időre, gyakorlásra és felnőtt segítségre van szüksége.
Nemcsak azt érdemes kérdeznünk: „Hogyan állítsam le ezt a viselkedést?”
Hanem azt is:
„Mit próbál jelezni nekem a gyermek ezzel a viselkedéssel?”
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő
Moccantó Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább!
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked viselkedése igényel-e további támogatást, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.
Ha gyermekednél gyakoriak a nehezen kezelhető dührohamok, és szeretnéd jobban megérteni, mi állhat a háttérben, keress bizalommal!
Hozzászólások