Mi történik a gyerek idegrendszerében, amikor dührohamot kap?

Amikor gyermekünk dührohamot kap, az minden érintettnek megrázó élmény.

"Miért ordít már megint?"

"Miért nem tud úgy viselkedni, mint más gyerek?"

"Tényleg ennyire akaratos?"

Ha te is tettél már fel hasonló kérdéseket – nem vagy egyedül. Sok szülő küzd ezzel. A jó hír? A válasz nem a „rossz gyerek” címkénél kezdődik – hanem az idegrendszer megértésénél.

A gyereknél a dühroham nem akarat kérdése. Egy kisgyermek idegrendszere még éretlen. Ez azt jelenti, hogy még nem tudja tudatosan szabályozni az érzéseit – főleg, ha azok erősek, intenzívek, vagy hirtelen törnek rá.

Mi az a szenzoros túlterhelés?

Képzeld el, hogy egy szobában ülsz, ahol villognak a fények, zümmög a légkondicionáló, folyamatosan csipognak a telefon értesítések, körülötted beszélnek, neked pedig egy faladatot kell megoldanod.

Érezted már úgy, hogy egyszerűen „lefagy az agyad”? Ez a szenzoros túlterhelés jelensége – amikor az agy képtelen feldolgozni a beérkező ingerek özönét. 

 A szenzoros túlterhelés okai:   

• Erős fények és hangok: 

  A zsúfolt helyek, például bevásárlóközpontok vagy koncertek, gyakran okozhatnak szenzoros túlterhelést. 

• Érintés: 

  A túlzott fizikai kontaktus, vagy bizonyos textúrák kellemetlen érzést kelthetnek. 

• Illatok: 

  Erős illatok, például parfümök vagy tisztítószerek is kiválthatnak szenzoros túlterhelést. 

• Élelmiszerek: 

  Egyes emberek számára a különböző textúrák vagy ízek kombinációja is túl sok lehet. 

• Digitális eszközök: 

  A folyamatos képernyőhasználat, a telefonok és számítógépek is túlzott ingerkoncentrációt okozhatnak. 

  
  

Mit él át az agy, amikor túl sok inger éri egyszerre?

• Az agyunk napi szinten tucatnyi érzékszerven keresztül kap információkat: látás, hallás, érintés, szaglás, ízlelés – mind egyszerre.

• Az agyunknak folyamatosan szűrnie kell az információkat, hogy eldöntse, mi fontos és mi nem. Amikor túl sok inger érkezik, a szűrőrendszer túlterhelődik, és az agy nem tud megfelelően fókuszálni. Ez mentális fáradtsághoz vezet, mert az agy energiát pazarol a lényegtelen információk kezelésére is.

  
  

Miért különösen terhelő a modern világ?

• Őseink ingereihez képest a mi környezetünk végtelen információt zúdít ránk: okoseszközök, reklámok, zajok, hangok.

• Evolúciós szinten az agyunk nem fejlődött annyit, mint a környezetünk, egyszerűen nem mindig tudja tartani a lépést, – így gyakori a túlterhelés érzése. Az agy egyszerre érkező, versengő érzékszervi információkat nem tud priorizálni — ilyenkor "lefagy", és minden inger egyenlően jelenik meg. Ennek hatására a szervezet menekülést javasol: válaszreakcióként stressz, szorongás vagy pánik is kialakulhat.

  
  

  Kiknél gyakori?

• Autizmus spektrumhoz kapcsolódó érzékenység miatt gyakoribb náluk .

• ADHD esetében az ingerek versengenek a figyelemért, ami szintén túlterhelést okozhat.

• Érzékenyebb csoportok setén gyakoribb: PTSD (magyarul poszttraumás stressz szindróma), generalizált szorongás, krónikus fáradtság szintén növeli a túlterhelés valószínűségét

  
  

   Leggyakoribb tünetek gyermekeknél

• Nehézség a fókuszálásban

• Ingerlékenység, nyugtalanság vagy stressz

• Kiabálás, sírás, pánikszerű reakció, menekülés vágy

• Fokozott szorongás, visszahúzódás, zárkózottság

• Könnyen elveszti a fonalat, nem tud kapcsolódni vagy beszélgetni

• Szívesen takarja el a szemét vagy a füleit

• Felerősödött érzékenység az érzeteket kiváltó ingerekkel szemben

  (pl. ruhaanyag, fény, zaj)

  
  

  A szenzoros túlterhelés tünetei

• Feszültség érzése, minden apró zaj vagy érintés irritál.

• Koncentrációs nehézség: nem tud egy dologra figyelni, könnyen elterelődő figyelem.

• Érzelmi túlcsordulás: ingerültség, szorongás vagy lehangoltság minden ok nélkül.

• Fizikai tünetek is jelentkezhetnek, például: fejfájás, fáradtság, vagy szívdobogás érzés.

  Ezek mind annak a jelei, hogy az agy próbálja kezelni a helyzetet, de már nem képes rá.

 

A dühroham jelei:   

Verbális jelek: 

• Kiabálás, ordítás, hangoskodás 

• Káromkodás, trágár szavak használata 

• Fenyegetőzés, fenyegető beszédek 

• Hangos, gyors beszéd vagy hangok 

• Motyogás, mormogás 

  
  

  Fizikai jelek: 

• Fokozott légzés, szapora szívverés 

• Vörös arc, izzadás 

• Rángatózás, izomfeszülés 

• Földhöz vágja magát, rugdalózik

• Ütlegelés, rúgás, harapás 

• Tárgyak dobálása, törése 

• Önstimuláló viselkedés felerősödése (pl. ringatózás, kézcsapkodás) 

  
  

  Egyéb jelek: 

•  Sírás, sírásba fulladó hiszti 

• Visszahúzódás, elmenekülés a helyzetből 

• Félelem, a helyzet elkerülése 

• Elveszti a kontrollt a viselkedése felett 

• Fokozott ingerlékenység, türelmetlenség 

• Szorongás, feszültség 

• Étvágytalanság, alvászavar 

  
  

Fontos megkülönböztetni a dührohamot a normális érzelmi kitörésektől. A dührohamoknál a hevesség, az intenzitás és a kontrollvesztés a jellemző, míg a normális érzelmi kitörések a kor előrehaladtával csökkennek, és nem feltétlenül járnak együtt a viselkedés kontrollvesztésével.

A dührohamok nem színjátékok. A gyereked nem akar kiborítani. Egyszerűen még nincs meg az idegrendszeri érettsége ahhoz, hogy másképp reagáljon.

Nézzük meg belülről: mi zajlik ilyenkor?

1. Túlterhelt érzelmi központ (amygdala)

A gyerek agyában ilyenkor egy vészjelzés indul el: veszély! (Még ha csak az volt a gond, hogy elfogyott a kakaó...) Az amygdala ilyenkor azonnal beindítja az érzelmi lavinát.

2. Kikapcsolt „logikus agy” (homloklebeny)

Agyának szabályozó része – a homloklebeny – még fejletlen. Így nem tud gondolkodni, csak érezni. Ezért nem ér semmit ilyenkor az a mondat, hogy „Nyugodj meg!” – hisz nincs mivel nyugodtnak lennie.

3. Túl sok inger – kevés szabályozás

Zaj, fények, fáradtság, éhség – minden fokozza a stresszt. Az idegrendszer ilyenkor „túlcsordul”, és a gyerek egyedül nem tudja szabályozni ezt az állapotot.

Ez nem a te hibád és az ő hibája sem. A dühroham nem „rossz gyerek-probléma”. Ez fejlődési és idegrendszeri kérdés. A jó hír az, hogy az idegrendszer tanítható, fejleszthető – játékosan, mozgáson keresztül, életkornak megfelelően.

Mivel segíthetünk otthon?

1. Csökkentsd az ingerek mennyiségét!

• Kapcsold le az erős világítást

• Kapcsold ki a telefon értesítéseit!

• Amikor rendet raksz a lakásban (például: gyermekszoba, nappali, konyha), ne feledd, hogy a rendezett környezet már önmagában megnyugtatóan hat a gyermekekre.

• Rendezd az asztalt, hogy ne legyen vizuális káosz.

• Használj zajszűrős fejhallgatót, vagy keress csendesebb környezetet.

• Csökkentsd a vizuális, auditív és tapintási ingereket egyaránt.

• Egy csendes sarok kialakítása otthon, ami csak az övé, ahová el tud vonulni, ahol meg tud nyugodni.

2. Találd meg a kiváltó tényezőket

• Jegyzetelj, mik váltanak ki túlterhelést (pl. zaj, fény, illat, hőmérséklet)

• Figyeld, mi történik előtte, és előzd meg az eseményt 

3. Alakíts ki „menekülő” sémát

• Legyen előre megtervezett biztonságos hely vagy rutin

• Hosszú napokon vagy rendezvényeken is keress gyerekednek egy nyugodt helyet, melyet aznap többször felkereshet. Ne várd meg az agya túlterhelődését.

4. Foglalkozz relaxációval, önszabályozással

• Nagyon fontos, hogy a gyerek dührohama közben nyugodt maradjál

• Mélylégzés, nyugodt zene, módszeres időbeosztás

5. Tarts rendszert és szüneteket

• Próbáld ki a Pomodoro-módszert: 25 perc munka – 5 perc szünet.

• Sétálj kint a friss levegőn vagy tarts képernyőmentes időszakokat. 

6. Vezesd be előre a változásokat

• Sok szenzoros gyerek nehezen áll át egyik tevékenységről a másikra, ezért használj például visszaszámláló órát vagy “most–ezután–később” képet. Például vendégségben, a játszótéren 5 perccel az indulás előtt szólj a gyerekednek, hogy nemsokára indulni fogtok, így nem éri őt váratlanul.

  
  

Mivel lehet még segíteni a gyermeket?

A szenzomotoros mozgásfejlesztés meglepően hatékony eszköz lehet a gyakori dührohamok hátterének enyhítésében, különösen, ha azok mögött idegrendszeri éretlenség vagy szenzoros túlterhelés áll. Íme, miben segíthet:

1. Segít az idegrendszer érésében

A mozgásfejlesztés nem csupán a testet, hanem az agyi kapcsolatrendszereket is edzi. Az ismétlődő, jól megtervezett mozgásos feladatok:

• fejlesztik a figyelmet,

• segítik az önszabályozást,

• erősítik az idegrendszeri egyensúlyt.

Minél érettebb az idegrendszer, annál jobban tudja szabályozni a gyerek az érzelmeit.

2. Segíti az önszabályozási képességek kialakítását

Sok dühroham mögött az áll, hogy a gyermek még nem tanulta meg kezelni a frusztrációt, a fáradtságot vagy a váratlan helyzeteket. A mozgásfejlesztés játékos formában tanítja meg:

• hogyan nyugtassa meg magát,

• hogyan tud „kifelé robbanás” helyett befelé rendeződni.

3. Érzékszervi ingerek feldolgozása javul

Szenzorosan érzékeny gyerekeknél a mozgás segít rendezni az érzékelést:

• jobb lesz az egyensúlyérzék, a testtudat,

• kevésbé érzékel majd túlingereket (pl. hang, fény, érintés),

• csökken a stressz-reakciók száma.

4. Átjárhatóvá teszi az agyi területek közötti kapcsolatokat

Az idegrendszeri érés lényege az, hogy a különböző agyi területek elkezdenek „beszélgetni” egymással. Ez teszi lehetővé azt, hogy a gyerek:

• megértse, mit érez,

• ki tudja fejezni magát,

• ne dühkitöréssel reagáljon, hanem más megoldást válasszon.

5. Kapcsolódás, biztonság és pozitív élmények

A mozgásos fejlesztés nemcsak terápiás, de élményközpontú is. A gyerek biztonságban érzi magát, és ez csökkenti a szorongást, amely a dührohamok egyik gyakori kiváltója.

Mit tapasztalhatsz, ha belevágtok?

✅ Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz

✅ Gyorsabban lecsillapodik egy-egy nehezebb helyzet után

✅ Kevesebb a hiszti, jobb az együttműködés

✅ Bátrabban, magabiztosabban viselkedik

✅ Javul a kapcsolata másokkal – és veled is 💗

Szeptemberben induló csoportjainkba várjuk a jelentkezésedet.

Gyerekeknél a fejlődő idegrendszer még nagyon érzékeny, könnyen túlcsordulhat, ha az ingerek száma túl nagy. Az eredmény: sírás, dühroham, visszavonulás vagy viselkedési nehézség.  Így a mozgalmas környezet helyett érdemes nyugodtabb, strukturáltabb teret teremteni.

Vannak hatékony stratégiák: ingerek csökkentése, tervezés, nyugodt környezet és tudatos támogatás. Ezek segítségével visszacsempészhetjük az egyensúlyt a mindennapokba.