Gyermekek idegrendszeri terhelhetősége – miért fáradnak el olyan gyorsan?
Frissítve: okt. 9.
Egyre több szülő számol be arról, hogy gyermeke hamar elfárad, nehezen terhelhető, délutánra szétesik a figyelme, vagy egy hosszabb óvodai, iskolai nap után már a legegyszerűbb helyzetek is nagy erőfeszítést kívánnak tőle.
Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy a gyermek nem akar figyelni, nincs elég kitartása, vagy egyszerűen „elfáradt”.
A háttér azonban ennél jóval összetettebb lehet.
A gyermek idegrendszeri terhelhetőségét az alvás, a mozgás, a táplálkozás, az egészségi állapot, az érzelmi terhelés, a környezeti ingerek, a figyelmi követelmények és az egyéni idegrendszeri sajátosságok egyaránt befolyásolhatják.
Éppen ezért nem egyetlen okot érdemes keresnünk, hanem azt megfigyelni: mikor, milyen helyzetekben és milyen terhelés mellett fárad el a gyermek.
Mit jelent az, hogy „elfárad az idegrendszere”?
Az idegrendszerünk egész nap hatalmas mennyiségű információt dolgoz fel.
Hangokat hallunk, képeket látunk, mozgunk, egyensúlyozunk, érzékeljük saját testünk helyzetét, figyelünk másokra, döntéseket hozunk és folyamatosan alkalmazkodunk a környezetünkhöz. Egy gyermek számára mindez különösen nagy feladat, hiszen az idegrendszere még fejlődésben van.
A gyermekek idegrendszeri terhelhetősége egyénenként eltérő, és számos tényező befolyásolhatja.
Ha túl sok inger éri egyszerre, vagy egy adott tevékenység a számára az átlagosnál nagyobb erőfeszítést igényel, hamarabb elfáradhat.
Ez nem feltétlenül jelent problémát. A fáradékonyság önmagában nem diagnózis.
Ha azonban rendszeresen jelentkezik, jelentősen befolyásolja a gyermek mindennapjait, vagy más tünetekkel társul, érdemes megvizsgálni, mi állhat a háttérben.
Gyermekek idegrendszeri terhelhetősége - nem minden feladat egyformán nehéz
Ami az egyik gyermeknek szinte automatikusan megy, az a másiknak komoly koncentrációt igényelhet.
Gondoljunk például az egyensúly megtartására, a megfelelő testhelyzet fenntartására, a kéz finom mozgásaira, a szem és a kéz együttműködésére vagy arra, hogy a gyermek egy zajos teremben a pedagógus hangjára figyeljen.
Ha ezek közül valamelyik terület nagyobb erőfeszítést kíván, a gyermek ugyanazt a feladatot több energiával tudja csak elvégezni.
Kívülről ilyenkor sokszor csak azt látjuk, hogy elfárad, elkalandozik a figyelme, mocorogni kezd, feláll, lassabban dolgozik vagy egyszerűen nem akarja tovább folytatni.
Pedig lehet, hogy számára az adott helyzet valóban sokkal megterhelőbb.
A mozgás és az érzékelés is része a terhelhetőségnek
A gyermek fejlődésében a mozgás és az érzékelés szorosan összekapcsolódik.
Mozgás közben az idegrendszer folyamatosan dolgozza fel többek között az egyensúlyi rendszerből, az izmokból és ízületekből, a látásból és a tapintásból érkező információkat.
Ezek összehangolt feldolgozása segíti a testhelyzet szabályozását, a mozgások tervezését és kivitelezését, valamint a környezethez való alkalmazkodást.
Ha egy gyermeknek bizonyos mozgásos vagy érzékelési helyzetek több erőfeszítést jelentenek, az a terhelhetőségében is megmutatkozhat.
Ezért fontos, hogy ne csak azt nézzük, mit tud megcsinálni, hanem azt is, hogyan csinálja, mennyi energiát igényel tőle, és meddig képes fenntartani a teljesítményét.
Mi történik közben sejtszinten?
A szervezet alkalmazkodása természetesen nemcsak az általunk látható viselkedés szintjén zajlik.
Sejtjeinkben folyamatosan működnek olyan szabályozó és védelmi rendszerek, amelyek segítik a szervezet egyensúlyának fenntartását.
Ezek egyik fontos szereplője az NRF2 nevű transzkripciós faktor. Az NRF2 több olyan gén működésének szabályozásában vesz részt, amelyek a sejtek oxidatív stresszel szembeni védekezésében játszanak szerepet.
Ehhez a rendszerhez kapcsolódik a glutation is, amely a szervezet egyik fontos, természetesen jelen lévő antioxidáns molekulája.
Ezek a folyamatok valóban fontosak a sejtek normális működéséhez és a szervezet stresszhatásokra adott válaszához.
Fontos azonban egy határt meghúzni.
Egy gyermek fáradékonyságából, figyelmi nehézségéből vagy terhelhetőségéből önmagában nem lehet arra következtetni, hogy az NRF2-rendszer vagy a glutation működésével probléma van.
A sejtszintű folyamatok jóval összetettebbek annál, hogy egy-egy hétköznapi tünetet közvetlenül hozzá kössünk.
Akkor miért fontos erről tudnunk?
Azért, mert jól mutatja, mennyire összetett rendszer az emberi szervezet.
Amikor egy gyermek elfárad, nemcsak az számít, milyen feladatot adtunk neki.
Számít az is, hogy mennyit aludt, evett-e megfelelően, mennyi mozgásban volt része, milyen érzelmi terhelés érte, mennyi ingert kellett feldolgoznia, milyen az általános egészségi állapota, és az adott feladat mennyi erőfeszítést kíván tőle.
Ezért óvatos lennék minden olyan egyszerű magyarázattal, amely egyetlen biológiai folyamatra vezeti vissza a gyermek fáradékonyságát.
Mit tehetünk a mindennapokban?
Elsőként érdemes megfigyelni a gyermeket.
Mikor fárad el?
Mozgásos vagy inkább ülő feladatoknál?
Zajos környezetben?
Sok ember között?
A nap melyik szakában?
Mennyi ideig képes egy feladatban maradni?
Mi történik közvetlenül azelőtt, hogy elfárad vagy elveszíti a figyelmét?
Sokat elárulhat az is, hogy pihenés, szabad mozgás vagy nyugodtabb környezet után hogyan változik az állapota.
A megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a pihenés és a kiszámítható napirend mind hozzájárulhatnak a gyermek jó közérzetéhez és terhelhetőségéhez.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha a fáradékonyság tartós, feltűnően erős, újonnan jelentkezik, vagy jelentősen befolyásolja a gyermek mindennapi életét, érdemes először gyermekorvossal egyeztetni, mert testi okokat is fontos lehet kizárni.
Ha pedig azt látjuk, hogy a gyermeknek bizonyos mozgásos, érzékelési, figyelmi vagy tanulási helyzetek rendszeresen az átlagosnál nagyobb erőfeszítést jelentenek, indokolt lehet fejlődési szempontból is részletesebben megvizsgálni a helyzetet.
Az állapotfelmérés célja ilyenkor nem az, hogy mindenáron problémát találjunk.
Sokkal inkább az, hogy megértsük:
mely területek működnek jól, hol van szükség több támogatásra, és mitől tehetjük könnyebbé a gyermek mindennapjait.
Nem mindig több gyakorlásra van szükség
Amikor egy gyermek valamiben nehezebben teljesít, gyakran az az első reakciónk, hogy még többet kell gyakorolnia.
Pedig nem mindig ez a megoldás.
Előfordulhat, hogy előbb azt kell megértenünk, miért kerül neki olyan sok energiába az adott feladat.
Ha megtaláljuk azokat az alapokat, amelyek támogatásra szorulnak, a gyermek számára később maga a tanulás, a mozgás vagy a figyelem fenntartása is könnyebbé válhat.
Számomra ezért a legfontosabb kérdés nem az, hogy:
„Miért nem bírja?”
hanem inkább az:
„Mi az, ami számára ennyire megterhelővé teszi ezt a helyzetet?”
Ez a kérdés sokszor egészen más irányba vezet bennünket.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
Ha szeretnél többet megtudni gyermeked idegrendszeri fejlődéséről, figyelmének és önszabályozásának alakulásáról, ajánlom figyelmedbe az alábbi írásaimat: Idegrendszeri éretlenség gyermekkorban – Milyen jelekre érdemes figyelni?https://www.mozgasfejleszto.com/post/idegrendszer-erese-eretlensege
Regulációs zavarok csecsemő- és kisgyermekkorban
Szenzoros a gyermekem? – A szenzoros feldolgozási nehézségek jelei
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked idegrendszeri terhelhetősége igényel-e további támogatást, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.
Hozzászólások