Igénykésleltetés gyermekkorban – miért nehéz egyes gyerekeknek várni?
„Most akarom!”„Nem bírok várni!”„Miért nem lehet azonnal?”
Sok szülő ismeri ezeket a helyzeteket. A gyermek meglát valamit, szeretne valamit, vagy éppen nem akar abbahagyni egy számára kellemes tevékenységet – és ha nem kapja meg azonnal, amit szeretne, sír, dühös lesz, tiltakozik vagy teljesen kibillen.
Ilyenkor gyakran mondjuk, hogy a gyermek türelmetlen. Valójában azonban ennél jóval összetettebb fejlődési folyamatról van szó.
Az igénykésleltetés azt jelenti, hogy a gyermek képes egy azonnali vágyat vagy késztetést egy időre háttérbe szorítani azért, hogy várjon, alkalmazkodjon egy szabályhoz, vagy később kapjon meg valamit. Ez az önszabályozás és a végrehajtó funkciók egyik fontos része. A késleltetett jutalmazást vizsgáló feladatokat ezért a kutatásokban is gyakran használják az önszabályozás egyik összetevőjének mérésére.
Igénykésleltetés gyermekkorban: mit jelent a hétköznapokban?
Nem csak arról van szó, hogy a gyermek kibírja-e, hogy később kapjon édességet.
Igénykésleltetésre van szükség akkor is, amikor:
meg kell várnia, amíg rá kerül a sor,
nem szakíthatja félbe azonnal a másikat,
a játék előtt fel kell öltözni,
nem veheti el rögtön más játékát,
várnia kell az ételre,
el kell halasztania egy számára kellemes tevékenységet,
vagy be kell fejeznie egy kevésbé érdekes feladatot, mielőtt valami izgalmas következik.
A gyermeknek ilyenkor egyszerre kell észlelnie saját vágyát, visszatartania az azonnali cselekvést, és fejben tartania, mi fog történni később. Ez már több végrehajtó funkció együttműködését igényli.
Mi történik ilyenkor az idegrendszerben?
A késleltetéshez szükség van többek között:
gátló kontrollra,
figyelemszabályozásra,
munkamemóriára,
érzelmi szabályozásra,
valamint arra, hogy a gyermek képes legyen egy későbbi célt szem előtt tartani.
Ezek a képességek gyermekkorban fokozatosan fejlődnek. A végrehajtó funkciók nem egyetlen képességet jelentenek, hanem egymással összefüggő folyamatokat, például a gátlást, a munkamemóriát és a rugalmas alkalmazkodást. Ezért egy kisgyermektől nem várhatjuk el ugyanazt az önkontrollt, mint egy iskolástól.
Miért nehéz egy kisgyermeknek várni?
Az igénykésleltetés gyermekkorban fokozatosan fejlődő képesség, amely szorosan kapcsolódik az önszabályozáshoz és az impulzuskontrollhoz.
A kisgyermek számára a jelen pillanat rendkívül erős. Ha valamit szeretne, az a vágy számára sokszor mindent betölt. Még nehezére esik elképzelni, hogy „öt perc múlva”, „ebéd után” vagy „holnap” mit jelent.
Ehhez hozzájárulhat:
az életkor,
fáradtság,
éhség,
túl sok inger,
erős érzelmi állapot,
kevés gyakorlási lehetőség,
vagy egyéni idegrendszeri sajátosság.
Ezért nem minden türelmetlenség probléma. Sokszor egyszerűen fejlődési sajátosság.
Mikor válhat nehézzé az igénykésleltetés hiánya?
A gond inkább akkor jelentkezik, ha a gyermek életkorához képest tartósan és nagyon nehezen képes várni, és ez sokféle helyzetben akadályozza.
Például ha:
szinte minden várakozás dührohamhoz vezet,
képtelen kivárni a sorát,
rendszeresen elveszi másét, mert nem tud várni,
minden késleltetést elutasít,
nehezen tartja be a közösségi szabályokat,
vagy az azonnali vágy olyan erős, hogy még számára fontos későbbi célokat sem tud figyelembe venni.
Ilyenkor az igénykésleltetés nehézsége már az óvodai, iskolai és családi működésben is megjelenhet.
Kapcsolat az impulzuskontrollal
Az igénykésleltetés szorosan kapcsolódik az impulzuskontrollhoz.
A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy egy gondolat vagy vágy megjelenése és a cselekvés között lehet egy rövid „szünet”. Ez a szünet teszi lehetővé, hogy később végiggondolja: „Most ezt szeretném, de várnom kell.”
Az impulzuskontroll fejlődése hosszú folyamat. A neurodevelopmentális állapotokban, például ADHD esetén a végrehajtó funkciók egyes területein gyakoribbak lehetnek nehézségek. Ezért nem érdemes minden várakozási nehézséget pusztán „rossz nevelésnek” vagy akaratosságnak tekinteni.
Mi köze van mindehhez a frusztrációtűrésnek?
Ha a gyermek nem kapja meg azonnal, amit szeretne, frusztráció keletkezik.
A frusztrációtűrés azt jelenti, hogy ezt a kellemetlen érzést képes bizonyos ideig elviselni anélkül, hogy teljesen elveszítené az önkontrollját.Ez is tanulható és fejlődő képesség.
A gyermeknek tapasztalatokra van szüksége ahhoz, hogy megtanulja:
„Nem kaptam meg rögtön, amit szerettem volna, de ezt az érzést kibírom.”
Ha azonban minden kellemetlen helyzetet azonnal megszüntetünk helyette, kevesebb lehetősége marad ennek gyakorlására.
Akkor hagyjuk sírni vagy küzdeni?
Nem. Az igénykésleltetés tanítása nem azt jelenti, hogy a gyermeket magára hagyjuk az érzéseivel. A felnőtt segíthet a várakozásban:
„Tudom, hogy most szeretnéd. Nehéz várni. Előbb befejezzük ezt, utána te jössz.”
Ebben egyszerre van jelen:
a határ,
az érzelem elfogadása,
és a segítség.
A gyermek így nem azt tanulja meg, hogy „az érzéseim nem számítanak”, hanem azt, hogy az érzéseimet el lehet viselni akkor is, ha nem teljesül minden vágyam azonnal.
Miért fontos ez az óvodában és az iskolában?
A közösségi élet tele van várakozással.
Meg kell várni:
míg a pedagógus másnak segít,
míg rá kerül a sor,
míg elkezdődik egy játék,
míg véget ér egy feladat,
vagy míg valami számára kellemes következik.
Az iskolában ehhez még hozzájön, hogy a gyermeknek sokszor egy későbbi cél érdekében kell dolgoznia.
Például:
„Előbb megoldom a feladatot, utána játszhatok.”
Ez már célirányos viselkedést és végrehajtó működést kíván.
Az igénykésleltetés és a tanulás
Az önszabályozás szerepet játszik abban, hogy a gyermek mennyire tud kitartani egy feladat mellett, elviselni a hibázást, újrapróbálkozni, és későbbi célokat követni.
De fontos óvatosan értelmezni a kutatásokat.
A híres „marshmallow-tesztet” korábban gyakran úgy mutatták be, mintha egy óvodáskori várakozási feladat szinte megjósolná a gyermek egész későbbi életét.
A későbbi, nagyobb mintás vizsgálatok ezt jóval árnyaltabban látják. A késleltetés és a későbbi teljesítmény közötti kapcsolat jelentősen csökkent, amikor figyelembe vették például a családi hátteret, a korai képességeket és az otthoni környezetet. Más kutatások arra is rámutattak, hogy a gyermek várakozási viselkedése részben a korai környezet és a társas támogatás jellemzőit tükrözheti.mVagyis nem arról van szó, hogy aki ötévesen nem tud várni egy jutalomra, annak később biztosan problémái lesznek.
A bizalom is számít
A gyermek csak akkor lát értelmet a várakozásban, ha megtapasztalja, hogy a felnőtt ígéretei többnyire megbízhatók.
Ha azt mondjuk: „Ebéd után megkapod.”, akkor fontos, hogy valóban emlékezzünk rá. A késleltetés nem pusztán „akaraterő”. A gyermek döntését az is befolyásolhatja, mennyire tartja megbízhatónak a környezetét, és mennyire hiszi el, hogy a későbbi jutalom tényleg megérkezik. A késleltetett jutalmazás kutatásai ezért ma már nem kezelik egyszerű személyiségtesztként a várakozási képességet.
Hogyan taníthatjuk meg a várakozást?
A várakozást érdemes kicsiben kezdeni.
Egy kisgyermeknek az, hogy „majd délután”, túl hosszú idő lehet.
Kezdhetjük például így:
„Várj egy picit, előbb leteszem ezt.”
„Te jössz, amikor én befejeztem.”
„Még egyet gurítunk, aztán indulunk.”
„Előbb cipő, utána játszótér.”
Segíthet:
a vizuális időjelzés,
az időzítő,
az előre elmondott sorrend,
a kiszámítható rutin,
és a konkrét „előbb–utána” megfogalmazás.
A cél az, hogy a várakozás átlátható és teljesíthető legyen.
Ne várjunk túl sokat túl korán
Az igénykésleltetés fejlődő képesség. Egy hároméves gyermeknek más elvárás reális, mint egy hétévesnek.
Kutatásokban is megfigyelhető, hogy a késleltetési képesség az életkor előrehaladtával változik, és kapcsolatban áll más végrehajtó működésekkel.
Ezért az a cél nem az, hogy a kisgyermek mindig csendben várjon, hanem az, hogy fokozatosan egyre több helyzetben legyen képes segítséggel, majd később önállóbban késleltetni a vágyait.
Mikor érdemes jobban odafigyelni?
Érdemes szakemberrel konzultálni, ha a gyermek:
életkorához képest nagyon nehezen viseli a várakozást,
gyakran elveszíti a kontrollt kisebb késleltetés miatt is,
impulzivitása több helyzetben problémát okoz,
az óvodában vagy iskolában rendszeresen nehézséget jelent a sorra várás és a szabálykövetés,
figyelmi vagy más önszabályozási nehézségek is megjelennek,
vagy a viselkedés jelentősen megterheli a családot.
Ilyenkor nem azt érdemes vizsgálni, hogy „elég szigorú-e a szülő”, hanem azt, miért nehéz a gyermeknek a szabályozás.
Mit vigyünk magunkkal?
Az igénykésleltetés nem velünk született, kész tulajdonság. Fokozatosan fejlődik az idegrendszeri érés, a tapasztalatok, a kapcsolatok és a gyakorlás során. A gyermeknek szüksége van olyan helyzetekre, ahol megtapasztalja: várni néha nehéz, de kibírható.
Ehhez nem keménységre, hanem kiszámítható határokra, megfelelő elvárásokra és támogató felnőttre van szüksége.
A cél nem az, hogy a gyermeknek ne legyenek erős vágyai, hanem az, hogy idővel egyre jobban képes legyen dönteni arról, mit kezd velük.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
Mi történik, amikor a gyermek érzelmei elárasztják, és hogyan támogathatjuk az önszabályozás kialakulását?
Az alvás, a megnyugtathatóság, a táplálás, az érzékelés és az önszabályozás kapcsolatáról.
Miért fontos egyszerre az érzelmi biztonság, a kiszámítható határ és a gyermek fejlődési sajátosságainak figyelembevétele?
A figyelem, az impulzuskontroll és a végrehajtó funkciók működéséről.
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet feltérképezni, hogy a gyermek önszabályozási, figyelmi vagy impulzuskontroll-nehézségei mellett milyen kapcsolódó fejlődési területek igényelnek támogatást.
Játékos mozgásos helyzetekben támogatjuk többek között a figyelmet, a szabálykövetést, a mozgáskontrollt, a testtudatot és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked várakozási, impulzuskontroll- vagy önszabályozási nehézsége életkori sajátosság-e, vagy további figyelmet igényel, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.
Hozzászólások