Miért fontos a kudarctűrő képesség gyermekkorban?
Frissítve: okt. 1.
„Nem sikerült!”„Én ezt nem tudom!”„Nem akarom újra megpróbálni!”
Sok gyermek számára a kudarc nagyon erős érzelmi élmény. Van, aki dühös lesz, van, aki sír, más inkább feladja vagy elkerüli azokat a helyzeteket, ahol hibázhat.
A kudarctűrő képesség azt jelenti, hogy a gyermek képes elviselni azt a kellemetlen érzést, amikor valami nem sikerül elsőre, és idővel újra tud próbálkozni.
Ez nem velünk született, kész tulajdonság. Fokozatosan fejlődik az önszabályozással, a tapasztalatokkal és a felnőttek támogatásával együtt.
Miért nehéz egyes gyerekeknek kudarcot elviselni?
A kudarc frusztrációt okoz. A gyermeknek egyszerre kell:
elviselnie a csalódást,
szabályoznia az érzelmeit,
visszafognia azt az impulzust, hogy abbahagyja,
és fejben tartania, hogy érdemes újra próbálkozni.
Ez komoly idegrendszeri munka. A kisebb gyermekeknél ezért teljesen természetes, hogy egy sikertelen próbálkozás erős reakciót vált ki.
A nehézséget fokozhatja például:
a fáradtság,
az éhség,
a túl sok inger,
a szorongás,
figyelmi nehézség,
alacsony önszabályozási szint,
teljesítménykényszer,
vagy az, ha a gyermek kevés tapasztalatot szerzett arról, hogy hibázni szabad.
Mikor válhat problémává?
Érdemes jobban odafigyelni, ha a gyermek:
minden kisebb hibánál összeomlik,
azonnal feladja,
kerüli az új feladatokat,
csak olyasmibe kezd bele, amiben biztos a siker,
dührohamot kap, ha veszít,
másokat hibáztat,
vagy a kudarctól való félelem már a tanulást, játékot vagy közösségi helyzeteket is akadályozza.
Ilyenkor nem feltétlenül „akaratosságról” van szó. Lehet, hogy a gyermeknek még nehéz az érzelmi és viselkedési önszabályozás.
Kudarctűrő képesség gyermekkorban: mit tanul a gyermek a hibákból?
Ha biztonságos környezetben megtapasztalhatja, hogy valami nem sikerül, majd újra próbálkozhat, akkor fokozatosan megtanulja:
„A hiba nem veszély.”„Attól még értékes vagyok, hogy valami nem sikerült.”„Megpróbálhatom másképp.”
Ez a szemlélet fontos alapja a kitartásnak, a tanulásnak és a problémamegoldásnak.
A „Meg tudom csinálni!” öröme
Amikor a gyermek valami nehézséggel találkozik, elsőre nem sikerül, mégis újra próbálkozik, majd végül megoldja a feladatot, különleges élményt él át.
Ez a „Meg tudom csinálni!” érzése.
Nem ugyanaz, mintha a felnőtt oldaná meg helyette, vagy ha mindig csak olyan feladatot kapna, amely biztosan sikerül. Az igazi öröm abból születik, hogy a gyermek megtapasztalja: „Nehéz volt.”„Nem sikerült rögtön.”„Próbálkoztam.”„Végül sikerült.”
Ez az élmény fontos szerepet játszik az egészséges önbizalom kialakulásában.
Az önbizalom ugyanis nem azt jelenti, hogy a gyermek azt gondolja: „Én mindenben jó vagyok.” Sokkal inkább azt: „Lehet, hogy valami most még nehéz, de képes vagyok próbálkozni, tanulni és fejlődni.”
Ez a belső tapasztalat segíthet abban, hogy a gyermek később is bátrabban vállaljon új feladatokat, kevésbé féljen a hibázástól, és ne adja fel azonnal, ha valami nem sikerül elsőre.
Miért fontos, hogy ne segítsünk túl gyorsan?
Szülőként természetes, hogy szeretnénk megkímélni a gyermeket a csalódástól.
Ha látjuk, hogy küszködik, könnyű rögtön odalépni és megcsinálni helyette.
De ha mindig túl hamar segítünk, a gyermeknek kevesebb lehetősége marad arra, hogy megtapasztalja saját kompetenciáját.
Néha a legjobb segítség nem a megoldás, hanem egy kis támogatás:
„Próbáld meg még egyszer.”„Mi lehetne a következő lépés?”„Segítsek egy picit, vagy szeretnéd még egyedül próbálni?”
Így a gyermek nem marad egyedül a nehézségével, de a siker továbbra is az ő élménye marad.
Az egészséges önbizalom nem a folyamatos dicséretből épül
A gyermek önbizalmát nem az erősíti leginkább, ha mindenre azt mondjuk, hogy „ügyes vagy”. Sokkal többet jelenthet, ha konkrétan megnevezzük azt, amit tett:
„Nem sikerült elsőre, de újra próbáltad.”„Láttam, hogy sokáig dolgoztál rajta.”„Megtaláltad, hogyan tudod megoldani.”
Így a gyermek nemcsak azt hallja, hogy értékes, hanem azt is megtanulja, miből született a siker. Ez segít abban, hogy az önbizalma ne kizárólag a külső dicsérettől függjön, hanem fokozatosan belső tapasztalattá váljon.
Mit tehet a szülő?
A legfontosabb, hogy ne siessünk minden helyzetet megoldani a gyermek helyett.
Segíthetünk így: „Látom, hogy mérges vagy, mert nem sikerült.”„Próbáljuk meg még egyszer együtt.”„Nem baj, ha most még nem megy.”„Mit csinálhatnánk másképp?”
Érdemes nemcsak az eredményt dicsérni, hanem a próbálkozást is: „Láttam, hogy nem adtad fel.”„Sokat próbálkoztál.”„Most már ügyesebben ment, mint először.”
Mi köze van ehhez a tanulásnak?
Az iskolai tanulás tele van olyan helyzetekkel, amikor valami elsőre nem sikerül.
Olvasás, írás, matematika, sport, rajzolás – mindegyikhez szükség van arra, hogy a gyermek képes legyen hibázni, javítani és újrapróbálkozni.
Ha a kudarc túl erős érzelmi reakciót vált ki, a gyermek sokszor nem azért nem halad, mert nem képes rá, hanem mert túl hamar kilép a helyzetből.
A kudarctűrés ezért szorosan kapcsolódik:
a kitartáshoz,
a feladattudathoz,
az önszabályozáshoz,
a problémamegoldáshoz,
és a tanulási motivációhoz.
Kudarctűrés és igénykésleltetés
A két képesség szorosan összefügg. Az igénykésleltetésnél a gyermeknek azt kell elviselnie, hogy nem kap meg valamit azonnal. A kudarctűrésnél pedig azt, hogy valami nem sikerül azonnal.
Mindkettőhöz szükség van:
érzelmi szabályozásra,
impulzuskontrollra,
türelemre,
és arra, hogy a gyermek képes legyen a jelenlegi kellemetlen érzésen túl egy későbbi célra figyelni.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha a gyermek kudarctűrése életkorához képest nagyon alacsony, rendszeresen dührohamhoz, feladáshoz vagy elkerüléshez vezet, és ez több helyzetben is megjelenik, érdemes megnézni, van-e mögötte:
figyelmi nehézség,
önszabályozási probléma,
szorongás,
túlzott teljesítménykényszer,
szenzoros túlterhelődés,
vagy más fejlődési tényező.
A cél nem az, hogy a gyermek „keményebb” legyen.
Hanem az, hogy megtanulja: a kudarc kellemetlen lehet, de elviselhető, és nem jelenti a próbálkozás végét.
Mit vigyünk magunkkal?
A kudarctűrő képesség gyermekkorban fokozatosan fejlődik a tapasztalatok, az önszabályozás és a támogató felnőtt jelenléte mellett. A kudarctűrő képesség nem azt jelenti, hogy a gyermeket nem viseli meg, ha valami nem sikerül.
Azt jelenti, hogy idővel képes:
megélni a csalódást,
visszanyerni a nyugalmát,
tanulni a helyzetből,
és újra próbálkozni.
A legfontosabb élmény pedig sokszor éppen ez: „Nem sikerült elsőre. De meg tudtam csinálni.Ebből épül a valódi kitartás és az egészséges önbizalom.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
A várakozás, az impulzuskontroll, a frusztrációtűrés és az önszabályozás fejlődéséről.
Mi történik, amikor az erős érzelmek elárasztják a gyermeket, és hogyan segíthetjük visszatérni egy nyugodtabb állapotba?
A kapcsolat, a határok, az önszabályozás és a szülői minták szerepéről.
Regulációs zavarok csecsemő- és kisgyermekkorbanAz önszabályozás fejlődéséről és azokról a helyzetekről, amikor érdemes további segítséget kérni.
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Segíthet feltérképezni, hogy a gyermek alacsony kudarctűrése mögött milyen figyelmi, önszabályozási, mozgásos vagy más fejlődési tényezők állhatnak.
Játékos feladatokkal támogatjuk többek között a kitartást, a figyelmet, a szabálykövetést, a mozgáskontrollt és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked alacsony kudarctűrése életkori sajátosság-e, vagy más önszabályozási, figyelmi vagy fejlődési nehézség is állhat mögötte, az állapotfelmérés segíthet tisztábban látni a következő lépést.
Hozzászólások