ADHD és mozgás – hogyan segíthet a szenzomotoros mozgásfejlesztés?
Frissítve: 5 nappal ezelőtt
Az ADHD-val élő gyermekekről gyakran halljuk:
„Mozogjon sokat, majd levezeti a fölösleges energiáját.”
A mozgás azonban ennél jóval többet jelenthet.
Egy jól megválasztott mozgásos helyzetben a gyermeknek nemcsak futnia, ugrania vagy másznia kell. Figyelnie kell a környezetére, megjegyeznie egy szabályt, megterveznie a következő mozdulatot, alkalmazkodnia egy változáshoz, esetenként megállítania egy már elkezdett cselekvést.
Vagyis a test mozog – közben pedig az idegrendszer folyamatosan szervezi és szabályozza a cselekvést.
Gyógypedagógusként és mozgásfejlesztő szakemberként ezért számomra nem az a kérdés, hogyan lehet egy ADHD-val élő gyermeket egyszerűen „lemozgatni”.
Sokkal inkább az:
Milyen mozgásos helyzetekkel tudjuk támogatni azokat a képességeket, amelyekre a gyermeknek a hétköznapokban is szüksége van?
ADHD és mozgás – mit mondanak a kutatások?
Az ADHD idegrendszeri fejlődéshez kapcsolódó állapot. A figyelem szabályozása, az impulzusok kontrollja, a munkamemória, a tervezés és a rugalmas alkalmazkodás területén egyénenként eltérő nehézségek jelentkezhetnek.
Ezek közül több az úgynevezett végrehajtó funkciókhoz kapcsolódik.
A végrehajtó funkciók segítenek például abban, hogy:
meg tudjunk állni egy cselekvés előtt;
fejben tartsunk egy utasítást;
megtervezzük a következő lépést;
kitartsunk egy feladat mellett;
szükség esetén stratégiát váltsunk;
alkalmazkodjunk a változó helyzethez.
Az elmúlt években egyre több kutatás vizsgálta, milyen kapcsolat van a rendszeres mozgás és ezeknek a funkcióknak a működése között ADHD-val élő gyermekeknél.
Egy 2025-ben megjelent metaanalízis 16 randomizált vizsgálat alapján kedvező eredményeket talált többek között a gátlási kontroll és a munkamemória területén, bár a kognitív rugalmasságra vonatkozó eredmények kevésbé voltak egyértelműek.
Egy másik, 19 vizsgálatot összegző 2025-ös elemzés szintén kedvező kapcsolatot talált a fizikai aktivitás és a végrehajtó funkciók között. Különösen érdekes, hogy a kognitív bevonódást is igénylő mozgásformák ígéretesnek bizonyultak.
A 2026-ban megjelent, 39 vizsgálat 1836 résztvevőjének eredményeit összegző elemzés pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy nem feltétlenül minden mozgásforma ugyanúgy kapcsolódik az ADHD tüneteihez és a végrehajtó funkciókhoz.
Ez egy számomra különösen fontos üzenet:
nem csupán az számít, hogy a gyermek mozog-e, hanem az is, milyen feladatot végez mozgás közben.
Nem egyszerűen „lemozgatni” kell a gyermeket
Egy ADHD-val élő gyermeknek természetesen szüksége van szabad mozgásra is.
Futhat, ugrálhat, kerékpározhat, úszhat, focizhat, mászhat, játszhat a játszótéren.
Ezeknek önmagukban is fontos szerepük lehet az egészséges életmódban és a jóllétben. De képzeljünk el egy másik helyzetet.
A gyermek végighalad egy mozgásos pályán. Egyensúlyoznia kell egy keskeny felületen. Ezután át kell lépnie három akadályt. Meg kell jegyeznie, hogy a piros jelzésnél megáll, a zöldnél továbbindul. Egy adott ponton megváltozik a szabály, és most már az ellenkező irányba kell fordulnia.
Ebben a játékban nemcsak az izmai dolgoznak.
Figyel. Emlékezik. Tervez. Gátolja a mozgását. Alkalmazkodik. Dönt.
Pontosan ezért érdekesek azok a mozgásformák, amelyekben a mozgás és a gondolkodás egyszerre kap szerepet.
Mit jelent a szenzomotoros mozgásfejlesztés?
A „szenzomotoros” szó két terület összekapcsolódására utal:
szenzoros – érzékelési,motoros – mozgásos.
Mozgás közben az idegrendszer folyamatosan fogadja és feldolgozza a testből és a környezetből érkező információkat.
Érzékeljük többek között:
testünk helyzetét;
mozgásunk irányát és sebességét;
az egyensúly változásait;
az érintést és a nyomást;
a látott és hallott információkat.
Ezekhez igazítjuk a mozgásunkat.
Ha például egy gyermek egyensúlyozva végighalad egy akadálypályán, miközben egy jelzésre irányt kell változtatnia, egyszerre használja az érzékelését, a mozgásszervezését és a figyelmi-végrehajtó működéseit.
A szenzomotoros mozgásfejlesztésben ezért nem pusztán a mozgás mennyisége fontos, hanem annak minősége, szervezettsége és a gyermekhez igazított feladat.
Egyensúly, koordináció és testérzékelés
A régebbi szakmai megközelítésekben gyakran találkozhatunk azzal az általános állítással, hogy ADHD esetén az egyensúlyi rendszer „alulszervezett”.
Ma ezt már nem fogalmaznám meg így. Az ADHD-val élő gyermekek nagyon különbözőek.
Egyes gyermekeknél megfigyelhetők motoros koordinációs, egyensúlyi vagy szenzoros feldolgozási sajátosságok, másoknál ezek egyáltalán nem jelentenek számottevő nehézséget.
Ezért nem abból indulok ki, hogy „ADHD-ja van, tehát biztosan egyensúlyproblémája is van.”
A gyermek saját működését kell megismernünk.
Hogyan egyensúlyoz?
Hogyan tervezi meg a mozgását?
Mennyire tudja összehangolni két testfelét?
Hogyan reagál a különböző érzékelési ingerekre?
Képes-e mozgás közben szabályt követni?
Hogyan változik a teljesítménye, amikor egyszerre több információra kell figyelnie?
Az egyéni különbségek megfigyelése és felmérése ezért fontosabb, mint bármilyen általánosítás.
Mi történhet egy szenzomotoros foglalkozáson?
A feladatok mindig a gyermek életkorához, képességeihez és aktuális szükségleteihez igazodnak.
Megjelenhet például:
egyensúlyozás;
mászás és kúszás;
ugrás;
célzott dobás és elkapás;
kétoldali koordináció;
középvonal átlépése;
ritmus követése;
mozgássor megjegyzése;
szabályváltás;
jelre történő indulás és megállás;
különböző érzékelési tapasztalatokkal összekapcsolt mozgás.
Egy egyszerűnek látszó játék mögött tehát sokféle feladat állhat.
Ha azt mondom:
„Menj végig a pályán, de csak akkor indulhatsz tovább, amikor tapsolok!”
a gyermeknek nemcsak mozognia kell.
Figyelnie kell a jelzésre, várnia kell, és szükség esetén meg kell állítania a mozgását.
Ha később megfordítjuk a szabályt – „most a taps azt jelenti, hogy meg kell állni” –, már a rugalmas alkalmazkodás is szerepet kap.
A gyermek számára mindez játék. A feladatot azonban tudatosan választjuk meg.
Mit várhatunk a mozgásfejlesztéstől ADHD esetén?
Itt különösen fontos reálisnak maradnunk. A szenzomotoros mozgásfejlesztés nem gyógyítja meg az ADHD-t, és nem helyettesíti a szükséges diagnosztikai, pszichológiai, pedagógiai vagy orvosi ellátást.
Az ADHD támogatása sok esetben több terület együttműködését igényli.
A mozgás azonban ennek értékes kiegészítő eleme lehet.
A kutatások alapján a rendszeres, strukturált mozgás kedvezően kapcsolódhat bizonyos végrehajtó funkciókhoz. Ugyanakkor még sok kérdés nyitott: melyik gyermeknek milyen típusú, milyen intenzitású és milyen gyakoriságú mozgás nyújtja a legtöbb segítséget. Az újabb kutatások éppen ezekre a különbségekre próbálnak választ találni. Ezért én nem egyetlen „ADHD-gyakorlatban” vagy minden gyermekre alkalmazható mozgásprogramban gondolkodom.
A gyermeket nézem.
Miben ügyes?
Mi okoz számára nehézséget?
Mennyi ideig tud figyelni?
Mikor válik túl nehézzé a feladat?
Milyen mozgás motiválja?
Hol van szüksége segítségre, és hol tud már önállóan sikeres lenni?
A mozgás legyen sikerélmény is
ADHD-val élő gyermekek gyakran sok korrekciót kapnak a hétköznapokban.
„Figyelj!”
„Ülj nyugodtan!”
„Ne kapkodj!”
„Várd ki a sorodat!”
„Már megint elfelejtetted?”
Éppen ezért a mozgásos helyzetekben számomra különösen fontos, hogy a gyermek ne újabb helyet kapjon, ahol folyamatosan azt éli meg, hogy valamit rosszul csinál.
A feladat legyen kihívás – de teljesíthető kihívás.
Legyen benne próbálkozás.
Lehessen hibázni.
Lehessen újrakezdeni.
És legyen benne siker.
Mert a fejlesztés számomra nem pusztán arról szól, hogy egy gyermek mit nem tud még. Arról is szól, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyen képes továbbhaladni.
Nem egyetlen módszerben gondolkodom
Az ADHD-val élő gyermek támogatása összetett feladat.
Lehet szerepe a család támogatásának, a megfelelő pedagógiai környezetnek, a pszichológiai segítségnek, szükség esetén az orvosi kezelésnek, az alvásnak, a rendszeres fizikai aktivitásnak és más életmódbeli tényezőknek is.
A szenzomotoros mozgásfejlesztés ebbe a komplex rendszerbe illeszkedhet.
Nem tüneteket akarok „lemozgatni”.
Azt szeretném támogatni, hogy a gyermek egyre jobban tudja használni a testét, figyelmét és képességeit különböző helyzetekben.
Mert minden gyermek más.
És ezért a hozzá vezető út sem lehet mindenkinél ugyanaz.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó - Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább
Gyakorlati szempontok a figyelmi, viselkedési és önszabályozási nehézségek mindennapi támogatásához.
Az ADHD-s figyelem sajátosságairól, a motiváció szerepéről és a végrehajtó funkciók működéséről.
A ritmus, a zene és a figyelmi működés kapcsolatáról.
A mozgás, az idegrendszeri fejlődés, a figyelem és a tanulási folyamatok összefüggéseiről.
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha azt tapasztalod, hogy gyermeked figyelmi, mozgásos vagy önszabályozási nehézségei tartósan megnehezítik a mindennapokat, érdemes lehet állapotfelméréssel pontosabb képet kapni arról, mely területeken van szüksége támogatásra.
Hozzászólások