Párban sokkal izgalmasabb, mint egyedül.

Mivel az ember társas lény, ezért társas képességek, vagyis a szűkebb és tágabb közösségbe való beilleszkedés számára létfontosságú. A gyermekek fejlődésük során, egyre több tagból álló csoportba képesek beilleszkedni. A különböző csoportok azonban eltérő szabályok szerint működnek. A társas viselkedés fortélyait felcseperedve sajátítja el mindenki, ezért ezek taníthatók és fejleszthetők. A szülő célja az, hogy gyermekéből egyéni boldogulását más emberekkel együtt megtalálni képes, boldog és sikeres felnőtt váljon, aminek elengedhetetlen alapját adják a társas képességek.

Már az anyaméhben fejlődő magzatról elmondható, hogy rendkívül érzékenyen reagál a környezet hirtelen változásaira, s ezt tapasztaljuk a csecsemők megfigyelése során is. A pár napos kisbabák hamar hozzászoknak az ismétlődő eseményekhez, és rögtön felfigyelnek rá, ha valami megváltozik körülöttük. Kimondhatjuk, hogy születésünktől fogva megvan bennünk a szociális érzékenység, mely a változó környezet függvényében alakul, fejlődik tovább. A korai élmények – mármint az a tapasztalat, hogy a világ alapvetően megbízható-e, és a világ dolgait én befolyásolom-e, vagy sem – alapvetően meghatározzák a későbbi társas környezethez való viszonyulást. Az anya-gyermek korai kötődési mintázatának jellegzetességei jelennek meg ugyanis a későbbi életkorban minden társas helyzetben.

Általánosságban azt láthatjuk, hogy a közösségbe kerülést követően a gyermek beilleszkedése, elfogadottsága, sikeressége és ennek megfelelően általános közérzete is attól függ, mennyire elégedett magával, a világgal és másokkal, mennyire kitartó, mennyire lelkes, és mennyire tud másokkal együttműködni.

A fejlett szociális készségű gyermekeket a pedagógusok jobban kedvelik, hiszen már az óvodában ők az alkalmazkodó, mosolygós, érdeklődő gyerekek, az iskolában pedig az együttműködő, szorgalmas diákok. Ők azok, akik mindig hozzászólnak az órához, érdekes, gondolatébresztő kérdéseik vannak, segítőkészek, és ha hibáznak, tudni akarják, mit rontottak el. Őket a pedagógusok hamar elfogadják, folyamatosan megerősítik, ezzel továbblendítik őket a helyes viselkedés felé.