Regulációs zavarok

Mit jelent a „regulációs zavar” kifejezés?

A regulációs zavar nem más, mint szabályozási rendellenesség csecsemő és kisgyermekkorban. Megjelenhet a táplálás, az emésztés-ürítés, az elalvás és felébredés nehezítettségében, de a nagyon sok sírás és a nehezen megnyugtathatóság is ebbe a körbe tartozik bele. Később ehhez társulhat a figyelem, a társakhoz való kapcsolódás, és az ingerfeldolgozás nehézsége.

Zavarról akkor beszélhetünk, ha egy probléma, nehézség megjelenési formája, intenzitása, tartóssága meghaladja a “normál” fejlődés határait, és/vagy külső segítség nélkül nem várható a megszűnése. A szülők számára különös nehézséget okozó, kezelhetetlennek, tűrőképességüket meghaladónak ítélt helyzetek, problémák szintén ide tartoznak.

A leghatékonyabb, ha időben felfedezi a környezet (szülő/gondozó, védőnő, házi gyermekorvos) a gyermek nehézségét, és megkapja a megfelelő segítséget, ami a jellemzőitől függően akár orvosi, akár pszichológiai vagy pedagógiai jellegű is lehet. Az okok felderítése és a helyzet kezelése azért is kiemelkedően fontos, mert a hosszútávon fennálló probléma a későbbiekben elmélyülhet, és pszichés megbetegedések forrásává válhat, de a szülő-gyermek kapcsolat és a család működése szempontjából is jelentős.

A viselkedésszabályozás problémái klinikai szempontból a csecsemő- és kisgyermekkor pszichés, vagy pszichoszomatikus megbetegedési formáinak tekinthetők és a későbbi pszichogén megbetegedések előfutárai lehetnek. Különösen a nem kezelt regulációs zavarok hatnak negatívan a gyermek későbbi érzelmi fejlődésére.

Korai felismerésük és kezelésük azért is rendkívül fontos, mert a későbbiekben ezek

következtében kötődési problémák, viselkedési és érzelmi zavarok, sőt akár

fejlődésbeli elmaradás is jelentkezhet. Fontos szempont az organikus és nem organikus eredetű tünetek elkülönítése,

hiszen gyakran előfordul, hogy a regulációs zavar másodlagos tünetként jelenik

meg. A tünetek azonban – függetlenül attól, hogy veleszületett fejlődési probléma,

vagy az anya-csecsemő kapcsolat zavara áll a hátterükben – csakis a korai anya-

csecsemő kapcsolat kontextusában értelmezhetőek.

A regulációs zavarok kialakulását meghatározó tényezők lehetnek a gyermek biológiai rizikófaktorai, a szenzoros integráció fejletlensége és a születést megelőző, vagy születés közben létrejövő traumatikus események, de a környezet hatásai sem elhanyagolhatók (szülő/gondozó pszichés állapota, egyéb történések, pl. bántalmazás, veszekedések, válás).

Az egyes zavarok megmutatkozhatnak önmagukban vagy egyszerre több területet érintően is; az eltérő szabályozási folyamatokkal élő gyermekek bizonyos ingerekre lehetnek túlérzékenyek, alul-érzékenyek, vagy ingerkeresők, mely befolyásolja mindennapjaik megélését.

Mivel a hátterében állhatnak orvosi okok, legelőször ezeket kell kizárni, szükség esetén gyógyítani, és körültekintően megvizsgálni a környezeti tényezőket.

Gyermekek fejlődési zavarai

A gyermekek fejlődését számtalan tényező befolyásolhatja. A születéssel – a korábbihoz képest - egy megváltozott környezethez kell alkalmazkodniuk; ebben szerepük van a gyermek saját biológiai folyamata, testi érése, a környezeti tényezők, a gondozó személyhez fűződő kapcsolat mellett a várandósság idején és a születés körül történt eseményeknek egyaránt.

Azokban az esetekben, amikor a csecsemők vagy kisgyermekek az első három életévben nehézségeket mutatnak közérzetük, viselkedési és fiziológiai folyamataik szabályozásában, felmerülhet a regulációs zavarok problémaköre. Az eltérő viselkedés a gyermekek érzékelésében, figyelmi képességeikben, mozgásukban vagy érzelmi szabályozásukban mutatkozik meg.

Ilyenek lehetnek:

• krónikus nyugtalanság: a jelenség időtartama, mértéke, gyakorisága eltér az átlagostól, a megnyugvás nehezítettsége/képtelensége áll fenn. Akár egyszerű ingerek hatására is heves reakcióval reagálnak, megnyugtatásuk extrém időt vesz igénybe, szinte állandóan túl vannak ingerelve, mégis keresik az újabb és újabb ingereket. (Sokszor „hasfájós”-nak nevezik ezeket a csecsemőket, pedig ez csak a probléma egyik lehetséges oka.)

• excesszív (erőteljes) sírás: a születést követő három hónapban legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap legalább három órát sír vagy nyűgösködik a csecsemő, illetve más formában a harmadik hónapon túl is fennmaradó főként éjszaka jelentkező hosszadalmas sírást jelenti (perzisztáló sírás).

• alvászavarok: amennyiben a csecsemő 6 hónapos korától hetente legalább ötször komoly problémák adódnak az elalvással vagy az átalvással. Ide tartozik az alacsony alvásigény, az alvás alatti nyugtalanság, a gyakori éjszakai felriadás, vagy ébrenlét is.

• táplálási zavarok: a csecsemő/kisgyermek nehezített táplálása, mely kialakulhat traumatikus élmény hatására (arc, száj, garat fájdalmas ingerlése pl. erőszakos etetés, szondázás); súlyos esetben az étkezés teljes elutasítása kapcsán, de fennállhat bizonyos ételek visszautasítása (állaga, szaga, hőmérséklete, textúrája miatt) is.

Miért jelentenek problémát a regulációs zavarok?

Amennyiben a gyermek önszabályozó rendszere révén nehezen alkalmazkodik a környezetéhez, saját belső harmóniája nem tud kialakulni, ami visszahat fejlődése számos aspektusára, pl. ha irritált, mert az ingereket túlzónak, számára erősnek, túlingerlőnek éli meg, azokat nem fogja megfelelő módon értelmezni, inkább hárítja, így nem jön létre az a tanulási folyamat, amely lehetővé tenné fejlődését akár az értelmi, a mozgásos vagy a szociális érést tekintve. A nem megfelelő mennyiségű és minőségű pihenő idő szintén befolyásolja a mindennapok megélését, a környezet ingereire való reagálást, a figyelem irányíthatóságát, tartósságát. Az étkezéssel összefüggő nehézségek a bejutó tápanyagok minősége és mennyisége által a testi fejlődést alapjaiban befolyásolhatják,

Hogyan segít a TSMT és HRG terápia?

A tünetek érzékelésével a környezetben kérdések, szorongások merülhetnek fel, ami hat a szülő/gondozó-gyermek kapcsolatra, és hat a mindennapi élet, mint rendszer egészére; a probléma mielőbbi felismerése és szakszerű megsegítése elengedhetetlen. Amennyiben a probléma hátterében idegrendszeri éretlenségi tényezők is fellelhetők, hatékony segítségként alkalmazható a szenzoros integrációs terápiák körébe tartozó tornatermi TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréningek) és uszodai HRG (Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika) terápia, melyek megfelelő ingeradás mellett javítják a környezeti ingerek feldolgozását, a megfelelő válaszok kialakulását.

A TSMT és a HRG terápiákat megelőző vizsgálati protokoll alkalmas az éréssel összefüggő eltérések feltérképezésére, hogy a kezelés a lehető leghatékonyabban történhessen meg. A terápia a gyermeket a mozgásfejlődés állomásain végig vezetve, tervezett ingerek átéletésével segíti a saját szabályozó rendszer normál működésének kialakításában, megfelelő alapot teremtve a világ jelenségeinek optimális megélésére, és általuk a megfelelő tanulásra. A TSMT terápia három hónapos kortól alkalmazható, a szülőknek otthonra adott (megfelelő szabályok szerint összeállított és betanított) faladatsorok gyakorlása révén segíti a fejlődést, az adott életkorban elvárható mozgásos, értelmi és szociális szint kialakulását.