Segítség! Válogatós a gyermekem! Mit tegyek?

Kevés ijesztőbb dolog van egy anya számára, mint amikor a gyermeke nem eszik, nem lehet táplálni, vagy ha igen, akkor is csak gabonapehely, halrudacska és kakaós csiga, azután újra ugyanezek - ilyen, nem túl gazdagon összeállított étrend szerint sok kisgyerek étkezik, és a maga válogatta menütől semmi szín alatt nem akar eltérni.

Nem megy a gyümölcs, a hús, a zöldség, nem kell a főzelék, sem a leves. Még egy szendvicset sem lehet belekönyörögni a gyerekbe.

Ráadásul a szülő tehetetlennek is érzi magát: egy gyereket nem lehet erőszakkal megetetni. Az erős válogatás (vagy épp a folyamatos evés) tipikus szenzoros tünet: a gyerek válogat textúra, íz és szagok alapján.

De mi van akkor, kérdezhetik a szülők aggódva, ha a gyerek huzamosabb ideig csak néhány típusú ételt hajlandó megenni, és semmi mást nem fogad el?

A szélsőséges, szokatlan gyermeki viselkedés hátterében az idegrendszeri érés során fellépő zavar is állhat.

Érzékszerveinkkel és a hozzájuk tartozó idegrendszeri összeköttetésekkel, vagyis szenzoros rendszerünkkel dolgozzuk fel az illatokat, ízeket, hőmérsékletet, érezzük az anyagok, és táplálékok állagát és halljuk meg a hangokat. Idegrendszerünk számára az inger kellemes, vagy kellemetlen lehet.

Ha az érzékelési rendszer normálisan, átlagosan működik, akkor jól reagál az ingerekre: észleli és értelmezi is azokat, de nem válaszol rájuk túlzott reakcióval. Az idegrendszeri érés során ez a folyamat válik egyre hatékonyabbá, pontosabbá, a kisgyermek veszi környezete jelzéseit és megfelelően reagál is rájuk.

Mi történik, ha az érzékelés nem működik megfelelően?

Akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek furcsán, az átlagostól eltérően reagál a történésekre, mert az ingerek feldolgozása során vagy nem érkezik rájuk elegendő válasz, vagy épp ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a gyermek „túlreagál”.

Megkülönböztethetők az ingerkereső és az ingerkerülő gyermekek. Előbbi keresi az érzékeléshez köthető ingereket, ő általában túlmozgásos, szereti az érintést, esetleg harap, vagy sokat eszik.

Az ingerkerülők szeretnek kimaradni az események fő sodrából. Ők nem bírják a zajokat, nem szeretik, ha koszosak, vizesek, ha megpuszilják őket, válogatnak az ételek között. A válogatós evő főleg az étel állaga alapján válogat, nehezen próbál ki új dolgokat. Ezek a gyerekek rugalmatlanok, szorongóak, sokat sírnak.

De ha szenzoros zavar alakult ki, az új ízeket, a táplálékok állagát, színeit nem tudják megfelelően feldolgozni. Ezért inkább elutasítják az ételeket, így lesz belőlük „rossz evő”. Mivel alig esznek meg valamit, ez akár gondot is jelenthet, mert a gyermek egészségét is veszélyezteti. Túlságosan egyoldalúvá válik táplálkozásuk, és a főbb élelmiszercsoportokból néhányat egyáltalán nem fogyasztanak, vagy csak keveset.

Lehet, hogy az alulműködő gyermek az ingerekre alig reagál, de mégis intenzíven keresi azokat, rajong a markáns ízekért, jöhet csípős, sós vagy éppen édes.

Egy túlműködőre jellemző, hogy általában kedveli a semleges ízű ételeket. Nehezen barátkozik meg a darabos ennivalóval. A különleges állagú ennivalók nem a kedvencei: sem a kemény, sem a rágós ételek nem kívánatosak számára. A szenzoros gonddal küzdő nem szereti megfogni az ételt, ki nem állhatja, ha maszatos lesz. Ezért aztán gyorsan megtanulja a szalvéta használatát. Az ő ételében a különféle textúrák lehetőleg ne keveredjenek! A levesbe ne kerüljön répa vagy tésztadarab!

Ha csak tejszeletet, tésztát, kenyeret és virslit fogyaszt, a szénhidráttól válik függővé.

Mi jelenthet megoldást?

Az eltérő szenzoros feldolgozás problémát nem lehet kinőni, viszont speciális – az idegrendszer érett működését elősegítő – terápiákkal lehet befolyásolni, javítani.

Ami segítséget jelenthet, a TSMT és HRG terápia, mely az idegrendszeri érést támogatja. Minél korábban alkalmazzuk ezeket a hatékony fejlesztő módszereket, annál gyorsabban érhető el pozitív változás.

Miben tud segíteni a TSMT és HRG terápia?

A TSMT terápiában a szárazföldön megélt mozgásos, érzékszervi tapasztalatok segítenek az idegrendszer működési folyamatainak normalizálásában, ezáltal a különböző jelenségekre, érzetekre való jó reagálásban (pontos észlelésben, ügyes mozgásban, beszédben, a saját test reális megélésében, a testvázlat kialakulásában, a térbeli tájékozódásban, az önkontrollban, stb.).

A HRG terápiában a víz, mint speciális fizikai jellemzőkkel rendelkező közeg, biztosítja a külső és belső környezet megtapasztalási lehetőségét.

Nagyon fontos, hogy a szakemberek mellett az eltérő fejlődésben érintett gyermekeket nevelő szülők és a pedagógusok is tisztában legyenek a probléma jellegzetességeivel, hogy megértsék a kicsik/nagyok reakcióit és könnyebben tudják segíteni őket.