Szenzoros vagy autista?

Az SPD-ről, azaz a szenzoros integrációs zavarról keveset tudnak az emberek, pontos ismeretekkel általában még azok sem rendelkeznek, akik amúgy követik a gyerekeket érintő problémákat. Mit takar ez az idegrendszeri sajátosság, ami miatt sok gyereket egyszerűen nevetlennek tartanak?  

Heves reakciók a zajokra – akár egy hajszárítóra is – vagy az erős fényekre, hiszti a kényelmetlen ruhák miatt, vagy éppen pánik olyan esetekben, amikor bizonyos anyagokkal – például szőnyegekkel, ruhacímkékkel – érintkezik a bőr. Egyes gyerekek például sikíthatnak, ha az arcukat víz éri. A szenzoros integrációs zavarnál az érzékenység minden érzékelési területen jelentkezhet, egyszerre akár több területen is. Gyakran érinti a szaglást és az ízlelést is, aminek tünete jellemzően az, hogy a gyerekek hevesen tiltakoznak a darabos, hideg vagy meleg ételek, bizonyos ízek, illatok ellen. Tipikus az is, hogy az ízek csak összekeveredve zavarják őket. Például szívesen megeszik az üres tésztát és a húst is, de a kettőt egyszerre nem. Ilyen esetekben a környezet hajlamos őket hisztisnek, neveletlennek tartani, pedig ezek a viselkedések azért jelennek meg, mert gondot okoz nekik az érzékszerveikből érkező információk feldolgozása.  

Egyelőre nem számít önálló kórképnek. Az SPD-t jelenleg csak az autizmus spektrumzavar egyik részjelenségeként írják le, annak az egyik kritériumtünete.

A szenzoros feldolgozási zavar az autizmus mellett más idegrendszeri fejlődési sajátosságokhoz is társulhat. Például a kiemelkedően tehetséges gyerekeknél és az ADHD-nál is nagyon gyakori. 

A szenzoros feldolgozási zavar nem múlik el magától, esetleg a gyermek idővel megtanulja hogyan tud kompenzálni. Érdemes minél előbb szakember segítségét kérni. Leghatásosabban a szenzoros integrációs terápiák segíthetik a gyermeket, melynek lényege jellemzően az, hogy a gyerek idegrendszeri érését mozgással támogatjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kicsiknek olyan ingereket adunk, amelyek elősegítik az integráltabb és érettebb mozgásos válaszok megjelenését. Az ilyen módszerek főleg az óvodásoknak, kisiskolásoknak lehetnek hasznosak, ugyanis ebben az életkorban a gyermekek idegrendszere még nagyon képlékeny.

Egy olyan videót ajánlok, amelyben Dr. Szerző Nelli gyermek – és ifjúságpszichiáter, szakorvos jelölttel Fenyősi Fanni a BHRG Alapítvány kuratóriumi elnöke beszélgetett a szenzoros érzékenység és az autizmus közötti különbségről. Mikor beszélünk ún. szenzorosságról, és milyen tünetek esetén gondolhatunk inkább autizmusra? Hány gyermek érintett a szenzoros érzékenységben? Hogyan lesz valaki érzékeny a szenzoros feldolgozás folyamatában?

A beszélgetést itt lehet megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=7UyDlbv0K0Q

További információért lépj kapcsolatba velem.