Szenzoros vagy autista? – Mi a különbség a szenzoros nehézségek és az autizmus között?
Frissítve: 2 nappal ezelőtt
A szenzoros nehézségek és autizmus között lehet kapcsolat, de a szenzoros sajátosságok önmagukban nem jelentik azt, hogy egy gyermek autista.
„Nem bírja a hangos zajokat.”„Minden címkét ki kell vágnom a ruhájából.”„Csak néhányféle ételt hajlandó megenni.”„Állandóan pörög, ugrál, nekimegy mindennek.”„Befogja a fülét, ha megszólal a porszívó.”„Nem szereti, ha hozzáérnek.”
Sok szülő találkozik hasonló viselkedésekkel, és ilyenkor gyakran felmerül a kérdés:
Szenzoros a gyermekem? Vagy esetleg autista?
Fontos azonban már az elején tisztázni: ez nem feltétlenül vagy-vagy kérdés.
A szenzoros feldolgozási sajátosságok önmagukban nem jelentik azt, hogy egy gyermek autista. Ugyanakkor autista gyermekeknél gyakran megfigyelhetők eltérő szenzoros reakciók is.
Mit jelent a szenzoros feldolgozás?
Idegrendszerünk folyamatosan információkat kap a környezetből és saját testünkből.
Látunk, hallunk, érzékeljük az érintést, a szagokat és az ízeket. Emellett olyan érzékelési rendszereink is vannak, amelyek működésére a hétköznapokban kevésbé gondolunk.
A vesztibuláris rendszer többek között a fej helyzetéről és mozgásáról, valamint a gyorsulásról szolgáltat információkat, és fontos szerepet játszik az egyensúly szabályozásában.
A proprioceptív rendszer az izmokból és ízületekből érkező információk segítségével járul hozzá ahhoz, hogy érzékeljük testrészeink helyzetét és mozgását, valamint megfelelően adagoljuk az erőt.
Az idegrendszernek ezeket az információkat folyamatosan fel kell dolgoznia, össze kell rendeznie, és segítenie kell a helyzetnek megfelelő válasz kialakítását.
Ha ez a feldolgozás eltérően történik, a gyermek bizonyos ingerekre a környezet számára szokatlannak tűnő módon reagálhat.
Milyen jelei lehetnek a szenzoros feldolgozási nehézségeknek?
A szenzoros sajátosságok nagyon különböző formában jelenhetnek meg.
Egy gyermek lehet bizonyos ingerekre fokozottan érzékeny, míg más ingereket kevésbé észlel vagy kifejezetten keres.
Előfordulhat például, hogy:
zavarják bizonyos hangok, és befogja a fülét;
nehezen viseli az erős fényt vagy a zsúfolt, ingergazdag környezetet;
nem szereti egyes ruhadarabok, varrások vagy címkék érintését;
zavarja a hajmosás, hajvágás vagy körömvágás;
nem szívesen ér hozzá bizonyos anyagokhoz;
erősen reagál egyes szagokra;
csak meghatározott állagú ételeket fogad el;
kerüli a hintázást, mászást vagy bizonytalan mozgáshelyzeteket;
éppen ellenkezőleg: sokat ugrál, pörög, mászik, nekifeszül tárgyaknak, erőteljes mozgásos ingereket keres;
nehezen méri fel, mekkora erőt használjon egy mozdulatnál.
Ugyanannál a gyermeknél ráadásul ingerkereső és ingerkerülő reakciók egyszerre is megjelenhetnek, attól függően, melyik érzékelési rendszerről és milyen helyzetről van szó.
Ezért a szenzoros feldolgozást nem érdemes egyszerűen úgy elképzelni, hogy valaki „túlérzékeny” vagy „nem elég érzékeny”. A kép ennél jóval összetettebb.
A szenzoros feldolgozási nehézség önálló diagnózis?
A „szenzoros feldolgozási zavar”, angolul Sensory Processing Disorder (SPD) kifejezéssel gyakran találkozhatnak a szülők.
Fontos tudni azonban, hogy az SPD nem szerepel önálló diagnózisként a DSM-5-TR diagnosztikai rendszerben.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek által tapasztalt szenzoros nehézségek ne lennének valósak.
A szenzoros sajátosságok jelentősen befolyásolhatják például az öltözködést, étkezést, tisztálkodást, játékot, közösségi részvételt vagy akár az óvodai és iskolai mindennapokat.
Éppen ezért nem önmagában az elnevezés a legfontosabb, hanem az, hogy milyen helyzetekben jelentkeznek a nehézségek, mennyire erősek, és hogyan befolyásolják a gyermek mindennapi működését.
Szenzoros nehézségek és autizmus – mi a kapcsolat?
Az autizmus és a szenzoros feldolgozási sajátosságok között valóban van kapcsolat.
Az autizmus diagnosztikai kritériumai között szerepelhet a szenzoros ingerekre adott fokozott vagy csökkent reakció, illetve bizonyos szenzoros élmények iránti szokatlan érdeklődés.
Ez azonban csak egy része az autizmus tüneti képének.
Az autizmus megállapításához a szakemberek több fejlődési területet vizsgálnak, többek között a szociális kommunikációt és interakciót, valamint a korlátozott, ismétlődő viselkedésmintákat és érdeklődéseket.
Ezért:
a szenzoros érzékenység önmagában nem jelenti azt, hogy a gyermek autista.
Ugyanakkor:
egy autista gyermeknek lehetnek – és gyakran vannak – jelentős szenzoros sajátosságai is.
Ezért nem szerencsés a két jelenséget egymással szembeállítani.
És mi a helyzet az ADHD-val?
Szenzoros sajátosságok nem kizárólag autizmus mellett fordulhatnak elő.
ADHD-val élő gyermekeknél is gyakrabban figyelhetők meg bizonyos szenzoros eltérések. Kutatások szerint megjelenhet fokozott szenzoros érzékenység, ingerkerülés, ingerkeresés vagy bizonyos ingerek gyengébb észlelése is.
Ez azért fontos, mert ugyanaz a kívülről megfigyelhető viselkedés különböző háttérrel is összefügghet.
Egy állandóan mozgó gyermek például lehet ingerkereső, de a sok mozgás önmagában nem bizonyít ADHD-t, autizmust vagy szenzoros feldolgozási zavart.
Ugyanez igaz a zajokra való érzékenységre, a válogatós étkezésre vagy a bizonyos ruhadarabok elutasítására is.
Egyetlen tünetből nem lehet diagnózist felállítani.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Nem minden szenzoros különbség jelent problémát. Mindannyiunknak vannak érzékelési preferenciái. Van, aki nem szereti az erős fényt, más nem bírja a hangos zenét, valakit bizonyos anyagok érintése zavar.
Gyermekeknél is lehetnek ilyen egyéni sajátosságok.
Akkor érdemes különösen odafigyelni, ha a reakciók rendszeresen és jelentősen megnehezítik a gyermek mindennapi életét.
Például ha:
az öltözködés rendszeresen komoly konfliktust okoz;
nagyon beszűkül az elfogadott ételek köre;
a gyermek bizonyos hangok vagy környezetek miatt nem tud részt venni közösségi programokban;
erősen kerüli a hétköznapi érintéseket vagy mozgáshelyzeteket;
állandóan olyan intenzív ingereket keres, amelyek miatt veszélyes helyzetekbe kerül;
a szenzoros reakciók az óvodai vagy iskolai részvételt is jelentősen megnehezítik;
vagy a szenzoros sajátosságok mellett a kommunikáció, társas kapcsolatok, figyelem, mozgás vagy más fejlődési területek miatt is felmerülnek kérdések.
Ilyenkor érdemes a gyermek teljes fejlődési képét megvizsgálni, nem csupán egyetlen tünetet.
Változhatnak-e a szenzoros sajátosságok?
Igen. A gyermek fejlődésével, tapasztalataival, környezetével és az alkalmazkodási stratégiák alakulásával a szenzoros reakciók megjelenési formája és intenzitása is változhat.
Ezért nem lenne pontos azt mondani, hogy a szenzoros nehézségek egyszerűen „nem múlnak el”.
Ugyanakkor arra sem érdemes hagyatkozni, hogy minden nehézség biztosan magától megszűnik.
A fontos kérdés inkább az: mennyire befolyásolja az adott sajátosság a gyermek mindennapi életét és részvételét? Ha jelentősen, akkor érdemes segítséget kérni.
Hogyan segíthetünk a gyermeknek?
A segítség mindig attól függ, milyen nehézségei vannak az adott gyermeknek.
Nincs minden szenzoros gyermek számára egyformán működő megoldás.
Első lépésként sokszor már az is rengeteget segít, ha megfigyeljük:
Milyen helyzetekben jelentkezik a nehézség?Milyen inger előzi meg?Mit csinál ilyenkor a gyermek?Mi segít neki megnyugodni vagy alkalmazkodni?
A környezet megfelelő alakítása is sokat jelenthet. Egy zajérzékeny gyermek számára például segíthet a túl erős zajterhelés csökkentése, míg egy mozgásos ingereket kereső gyermeknek fontos lehet, hogy a nap során elegendő biztonságos mozgáslehetőséget kapjon.
Mit tudunk a szenzoros integrációs terápiákról?
Ezen a területen az elmúlt években sokat fejlődött a kutatás.
Fontos különbséget tenni az Ayres-féle szenzoros integráció (Ayres Sensory Integration®, ASI) és az általánosan „szenzoros terápiának” nevezett különféle beavatkozások között.
A kettő nem ugyanaz.
Az ASI meghatározott szakmai alapelvekre épülő, egyénre szabott megközelítés, amelyben a gyermek aktívan vesz részt a számára megfelelő kihívást jelentő szenzomotoros tevékenységekben.
A jelenlegi kutatási eredmények szerint az előírt szakmai kritériumoknak megfelelő ASI autista gyermekeknél bizonyos, egyénileg meghatározott funkcionális célok elérését támogathatja.
Ez nem jelenti azt, hogy minden szenzoros problémára ez a megoldás, és azt sem, hogy minden „szenzoros” elnevezésű beavatkozás mögött ugyanolyan tudományos bizonyíték áll.
A megfelelő segítséget mindig a gyermek szükségleteihez és a mindennapi életben jelentkező nehézségekhez kell igazítani.
Miért lehet szerepe a mozgásnak?
A mozgás természetes módon gazdag érzékelési tapasztalatokat biztosít.
Amikor a gyermek mászik, egyensúlyoz, gurul, ugrik, hintázik, tol, húz vagy különböző felületeken mozog, egyszerre érkeznek információk többek között a vesztibuláris, proprioceptív, taktilis és vizuális rendszerből.
A gyermek közben folyamatosan érzékeli saját testét, alkalmazkodik a változó helyzetekhez, tervezi és szabályozza a mozgását.
A szenzomotoros mozgásfejlesztésben ezért a mozgásos és érzékelési tapasztalatok fontos szerepet kapnak.
Ugyanakkor nem abból indulok ki, hogy egy bizonyos mozgás „megérleli az idegrendszert”, vagy önmagában megszüntet egy fejlődési nehézséget.
A gyermek egészét kell látnunk.
Nem a címke az első
Amikor egy szülő azt kérdezi:
„Szenzoros vagy autista a gyermekem?”
a legfontosabb válasz az, hogy ezt egyetlen viselkedésből nem lehet eldönteni.
Nem önmagában a zajérzékenységet, a válogatós étkezést, a hintázás kerülését vagy az állandó mozgásigényt kell néznünk.
Azt kell megértenünk, hogyan fejlődik és működik a gyermek összességében.
Milyen a kommunikációja? Hogyan kapcsolódik másokhoz? Hogyan mozog? Hogyan figyel? Milyen helyzetek jelentenek számára nehézséget? Milyen ingereket keres vagy kerül? Hogyan boldogul a mindennapi tevékenységekben?
Gyógypedagógusként és mozgásfejlesztő szakemberként ezért munkám során nem egyetlen tünetből indulok ki, hanem a gyermek fejlődését komplexen szemlélem.
Mert ugyanaz a viselkedés többféle háttérrel is összefügghet.
A szenzoros tünet önmagában nem diagnózis. A gyermek egész fejlődési képét kell látnunk.
Eőry Zsuzsanna
gyógypedagógus
mozgásfejlesztő szakember
Moccantó – Kaposvár
Kapcsolódó cikkek – Olvass tovább!
https://www.mozgasfejleszto.com/post/hogyan-segíthetjük-szenzoros-gyermekünket-a-mindennapokbanADHD gyermekek támogatása – hogyan segíthetünk a mindennapokban?
Fejlesztési lehetőségek a Moccantónál
Az állapotfelmérés segíthet átfogó képet kapni a gyermek egyensúlyáról, mozgáskoordinációjáról, testtudatáról, figyelméről és más kapcsolódó fejlődési területekről.
Játékos, fokozatosan felépített mozgásos feladatokkal támogatjuk többek között az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot, a figyelmet és az önszabályozáshoz kapcsolódó képességeket.
Akkor lehet indokolt, ha a gyermeknek célzottabb, személyre szabott támogatásra van szüksége.
Ha felmerül benned, hogy a gyermekednek célzott támogatásra van szüksége, szívesen segítek személyre szabottan felmérni, hogy mi támogatná őt leginkább az idegrendszeri érésben és a mindennapi helytállásban.
Hozzászólások